A jóléti állam válsága és a terrorizmus új ideológiai helyzetet teremtett Franciaországban. Ismét divatba jönnek a konzervatív hívószavak: a tekintély, a munka és a haza.

„Hazáról immár nemcsak a szélsőjobboldali Le Pen beszél, hanem az elnökjelöltség két mérsékelt jobboldali várományosa, Dominique de Villepin miniszterelnök és Nicolas Sarkozy is” – állapítja meg a tekintélyes konzervatív napilap, a Le Figaro.

A jobboldal évtizedeken át szégyellte értékeit, és tehetetlenül állt a baloldali ideológiai túlsúllyal szemben. Olyannyira, hogy a De Gaulle-t követő jobboldali elnökök mindig baloldali programmal nyertek. Valéry Giscard d’Estaing jelszava a korszerűség volt, Jacques Chirac a társadalmi törésvonal felszámolásáról beszélt. Koherens konzervatív ideológia ma sincs még. A liberalizmus szó nagyon rosszul cseng, nála rosszabbul csak az amerikai neokonzervatívok által emlegetett erkölcsi konzervativizmus, ami ráadásul még a francia szekuláris hagyományba is ütközik.

Közben azonban egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert az olyan jobboldali gondolkodók, mint  Luc Ferry filozófus, volt oktatási miniszter, valamint két történész, Nicolas Baverez  és Jacques Marseille, akik a multikulturalizmust, és a hagyományos szocialista gazdaságpolitikát bírálják.

A közbiztonság romlása, és a külvárosi lázadások nyomán újra népszerű lett a tekintély. Sarkozy nagy tetszést arat az olyan kijelentéseivel, mint „ha a tanár belép, osztály vigyázz”.

A baloldal az elmúlt évtizedben a harmincöt órás munkahétért és a több szabadidőért harcolt, most viszont keservesen visszakozni kényszerül. A jobboldal 2002-ben azért is nyert elsöprő többséggel az elnökválasztáson, mert a franciák inkább dolgoznának többet, hogy jobban éljenek.  A munka jelszavát is zászlajukra tűző konzervatívok most ezt a „a korán kelő Franciaországot” célozzák meg.

A szerző az Európai Unió bővítését kísérő bizonytalansággal, és a globalizáció hatásaival magyarázza, hogy politikailag ismét kifizetődő a hazáról beszélni Franciaországban. Pedig ez a fogalom sokáig szinte csak a radikális jobboldali Le Pen szótárában szerepelt.

A Le Figaro szerint a jobboldali hívószavak győzelemmel kecsegtetnek az elnökválasztáson. Csak az a kérdés, nem a baloldali Ségolène Royal győz-e majd velük. Végül is azonban a franciák talán „jobbnak találják azt a jobboldali politikát, amelyet egy jobboldali képvisel” – iszik óvatosan a medve bőrére a konzervatív lap fél évvel az elnökválasztás előtt.