Venezuela lassan nyolc éve hivatalban lévő radikális baloldali elnökének hívei átírják a jelent és a múltat, és ebben külföldi újságírók valóságos légiója segíti őket. Aki kétségbe vonja állításaikat, azt Amerika bérencének vagy rasszistának bélyegzik.

„Mintha a két tábor – a nemrég újraválasztott Chávez elnök hívei, illetve ellenfelei sok-sok évvel ezelőtt egy útelágazásnál két, nagyjából párhuzamos úton indultak volna el, s bármennyire külön úton járnak is, mégis elég közel ahhoz, hogy kígyót-békát kiabáljanak egymásra” – írja Phil Gunson Venezuelában élő szabadúszó brit újságíró az Open Democracyben.

Gunson a nyolcvanas évek óta dolgozik Latin-Amerikában. Mindkét felet azzal vádolja, hogy jelenről és múltról egyaránt hamis képet fest. A légből kapott jobboldali mítoszokból kettőt idéz: „Chávez segíti a kolumbiai gerillákat”, illetve „Venezuela uránt szállít Irán nukleáris programjához”. De főleg a Chávez-pártiakkal foglalkozik. Van is oka rá, hisz’ a saját bőrén tapasztalta, hogyan bánnak azzal, aki nem az ő nótájukat fújja. 2005-ben a tájékoztatási miniszter személyesen minősítette a Sátán (ti. Bush amerikai elnök) szolgálatában álló összeesküvőnek, a rendszert támogató kollégái pedig gyakran kipécézik maguknak.

A baloldali mítoszok közül Gunson elsőként azt említi, hogy a Chávez elleni 2002-es puccs mögött az Egyesült Államok állt. Ezt semmilyen tény nem támasztja alá, sőt, van rá adat, hogy Washington jóvoltából Chávez kormánya előre tudomást szerzett a puccstervekről.

A Chávez-féle földreform propagandája úgy szólt, hogy Venezuelában több millió földnélküli paraszt élt. Valójában a huszonhatmilliós lakosság nyolcvan százaléka városlakó, és a földreform kedvezményezettjei között ennek megfelelően sok taxisofőr, autószerelő és más, nem tipikus paraszt van. A föld nélküli földművesek száma a reform előtt nem haladta meg a néhány ezret.

Chávez külföldi támogatói őszintén hisznek benne, hogy mielőtt bálványuk 1999-ben hatalomra került volna, Venezuelában diktatúra volt. Valójában 1958 óta demokratikus, jóllehet korrupt, és nem hatékony kétpártrendszer működött.

A szerző az analfabetizmus elleni híres kampány körül keltett hírverést is eltúlzottnak tartja. A hivatalos verzió szerint másfélmillió embert tanítottak meg írni-olvasni. A hivatalos számok egy külföldi elemzéséből az derül ki, hogy a költséges és harsány kampány nyomán alig nőtt az írástudók száma.

Olyan elemzések is napvilágot látnak, hogy Chávezt azért nem szeretik egyesek, mert félvér. A fehérbőrű caracasi elit fajgyűlölő dühe áll a dolgok mögött – olvasható nem akárhol, hanem a Guardianben. És a cikk több hasonló érvelést is idéz.

További címkék azoknak, akik bírálják Chávez rendszerét: az egyenlőtlenség hívei, megvetik a szegényeket, az észak-amerikai külpolitika támogatói, neokonzervatívok, a venezuelai oligarchia szövetségesei, és valószínűleg Washington bérencei.

„Hogy valakire mindez nem illik rá, és mégsem ért egyet Chávez módszereivel, az meg sem fordul a fejükben.” Maga Gunson is hiába bizonygatja, hogy ő is baloldali, csak másképp.