Egy hírhedt hímpecér hölgy azt híreszteli, hogy Mike Tysont, a volt nehézsúlyú világbajnok ökölvívót is bekötötte az istállójába. Ha nem igaz, akkor is azt bizonyítja, hogy a fekete bokszolókat még ma is csődörnek tekintik.

„Tysonon nem nevetnünk kellene, hanem sírnunk. Az a tragédia, hogy Tyson nem állat” – írja David Zirin sportújságíró a Political Affairsben.

Akik jól szórakoznak a többszörösen büntetett Tyson botrányain, alighanem kedvtelve olvasták a hírt, hogy Heidi Fleiss, a hírhedett hollywoodi kerítőnő szerződtette Tysont hatalmas nevadai férfibodélyházába, a „Heidi csődörfarmja” nevet viselő intézménybe. Mint maga Heidi sajtóközleményben tudatta a világgal, e szavakkal fordult Mike Tysonhoz: „Te leszel az én nagy-nagy csődöröm.” Továbbá azt állította, hogy Tyson ekképpen válaszolt a felkérésre: „Nem érdekel, mit beszélnek rólam, minden férfi arról álmodik, hogy tetsszen a nőknek, főleg, ha ezért még meg is fizetik.”

Maga Tyson viszont cáfolta, hogy bármi köze volna a hölgyhöz, sőt ügyvédjei perrel fenyegették meg Heidi asszonyt.

Az egykori nehézsúlyú világbajnok Brooklyn kilátástalanságot árasztó lakótelepéről indult, és a kilátástalanság osztályrésze is maradt. Amerika körüli utazása során sokhelyütt megfordult, például hajléktalanszállón, javítóintézetben, bíróságon és börtönben. Menetközben több mint százmillió dollárt keresett és veszített el.

Zirin nem veszi védelmébe Tyson vadságát, de azt írja, hogy a nők ellen intézett támadások, az arctetoválások, a „megeszem az ellenfelem gyerekeit” típusú fenyegetések, a fülleharapás mind-mind segélykiáltás volt, amit senki sem hallott meg. A mániás depressziós Tyson azonban nem annyira eladható téma, mint a vadállat Tyson.

Minden esetre nem Heidi asszony volt az első, aki a hímet látta és akarta kihasználni egy fekete profi bokszolóban. A díjboksz első versenyzői rabszolgák voltak, az ültetvényesek nemes versengésének eszközei. A gazda jutalmul fekete lányok garmadáját bocsátotta az ültetvények félve tisztelt hőseinek rendelkezésére, viszont a legjobbat is habozás nélkül agyonverette, ha azon kapta, hogy az ő feleségén legelteti a szemét.

Az első fekete boxvilágbajnok, Jack Johnson 1920-ban börtönbüntetést kapott, amiért fehér barátnőjének vonatjegyet küldött. Az államközi prostitúciót tiltó törvényt használták fel ellene: „Nők szállítása egyik államból a másikba erkölcstelen céllal.” Az FBI dossziét vezetett róla, mint veszélyes emberről, mivel gyakran köszörülte a nyelvét az úgynevezett fehér felsőbbrendűségen. Mindkét felesége fehér volt. Joe Louis, a következő fekete világbajnok menedzserei külön magatartási kódexet dolgoztak ki, nehogy a sportoló elődjének hibájába essen – egyebek között előírták, hogy sose fényképeztesse magát fehér nőkkel.

A fekete ökölvívókat kivétel nélkül olyan embereknek tekintette a sajtó, akik bármikor nemi erőszakot követhetnek el. Meg is sértődtek a sportújságírók, amikor Muhammad Ali azt mondta nekik: „Nem kell annak lennem, aminek látni akartok.” De még Aliban is a csődört látták. David Kindrell, egyébként remek könyvében nem átallja megjegyezni, hogy a meztelen Ali csakugyan ”a legnagyobb” volt.

Zirin szerint Tysont is ez a világ tette tönkre. Azt csinált belőle, aminek látni akarta. Pedig kezdetben Tyson sallangmentes bokszoló, és együtt érző sporttárs volt. „Ma már csak kiállítási tárgy.”