Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A kultúrharcról a Darwin-évfordulón

2007. február 19.

Amerikában dúl a háború az evolúció és a teremtés hívei között. A kreacionisták annak köszönhetik népszerűségüket, hogy a darwinizmust úgy állítják be, mintha az azt állítaná, hogy Isten nem létezik.

Amerikában dúl a háború az evolúció és a teremtés hívei között. A kreacionisták annak köszönhetik népszerűségüket, hogy a darwinizmust úgy állítják be, mintha az azt állítaná, hogy Isten nem létezik.

„Az evolúció elmélete két változatban ismeretes. Az eredeti, tudományos elméleten kívül terjed ugyanis a kereskedelmi rádiók által kidolgozott álváltozat is, amelynek nem a felvilágosítás a célja, hanem a félrevezetés és az uszítás” – írja a Los Angeles Timesban Edward Humes Pulitzer-díjas szerző, aki nemrég megjelent könyvében a darwinizmus mellett foglalt állást az Amerika-szerte dúló kultúrharcban.

Cikkével Darwin születésének 198. évfordulójáról kívánt megemlékezni, s egyúttal ugyanarra akarta felhívni a figyelmet, amire könyvében is, hogy tudniillik a közönség nem az igazi darwini tanokkal találkozik, hanem azok karikatúrájával.

Humes akkor jött rá erre, amikor 2005 végén Harrisburgben jelen volt azon a tárgyaláson, ahol a bíróság kitiltotta a pennsylvaniai iskolákból a kreacionizmus oktatását. Ezt a pert „második Scopes-ügynek” is nevezték, utalva egy nyolcvan évvel korábbi esetre, amikor egy tanár beperelte Tennessee államot (és vesztett!), amiért az egy friss törvény alapján letartóztatta őt a darwinizmust oktatása miatt. Most azok vesztettek, akik a bibliai teremtéstan szó szerinti értelmezését akarták taníttatni az állami iskolákban. A bíróság szerint a kreacionizmus nem tudomány, hanem vallás, az alkotmány pedig kimondja az állam és egyház szétválasztását, ezért vallási nézeteket nem szabad az iskolákban oktatni.

A perben felhozott bizonyítéktömegre (laboratóriumi eredményekre, DNS-elemzésekre, számítógépes modellekre, őslénytani anyagokra) szinte senki sem volt kíváncsi Harrisburgben. Annál hevesebb érzelmeket keltett a városházán rendezett gyűlés, amelyen a darwinizmus karikatúráját állították pellengérre „Miért ostobaság az evolúció” címmel. Darwinizmuson persze azt értik, hogy az ember a majomtól származik, hogy az élet molekulák véletlen összeütközéséből jött létre, s hogy a fejlettebb fajok véletlenszerűen, mégis egyik pillanatról a másikra keletkeznek. Ezt a „darwinizmust” persze gyerekjáték megcáfolni. Márpedig ezzel vannak tele a felületes kereskedelemi rádióműsorok, s a nép ezekből tájékozódik. Nem is véletlen, hogy a közvélemény-kutatások egybehangzó tanúsága szerint a lakosság többsége ellenzi a darwinizmust. Vallási meggyőződésből.

Pedig az evolúció elmélete nem ad magyarázatot az élet keletkezésére, és egyáltalán nem állítja, hogy nincs teremtő – folytatja Humes. – Csak annyit mond, hogy az élet alkalmazkodik a környezet változásaihoz, különben elpusztul, s a tökéletesedés felé haladtában nincs szüksége „intelligens tervezői” beavatkozásra.

A harrisburgi bírót halálosan megfenyegették. Egy tapintatból meg nem nevezett nagy amerikai múzeum lemondta Humes meghívását, hogy előadást tartson könyvéről, mondván, hogy „a téma ma túlságosan átpolitizált”. Az iskolák óvakodnak a darwinizmus tanításától, nehogy felháborítsák a szülőket. Egy kaliforniai állami iskolában, ahol elvben kötelező tananyag az evolucionizmus, öt biológiatanár közül mindössze egy említi meg a darwinizmust.

„A kereskedelmi rádiók darwinizmus-verziója mellett édeskevés szól, de az feltétlenül, hogy náluk van az erősebb hangszóró” – írja keserűen Edward Humes kettő híján pontban kétszáz évvel Darwin születése után.