Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Az elkülönülő egyenlő?

2007. február 21.

A faji alapon elkülönített iskolákat az Amerikai Legfelsőbb Bíróság ötven éve alkotmányellenesnek ítélte. Akkor sem szabad tekintetbe venni a tanulók faji hovatartozását, ha ez a hátrányos helyzetű kisebbségek érdekét szolgálja?

A faji alapon elkülönített iskolákat az Amerikai Legfelsőbb Bíróság ötven éve alkotmányellenesnek ítélte. Akkor sem szabad tekintetbe venni a tanulók faji hovatartozását, ha ez a hátrányos helyzetű kisebbségek érdekét szolgálja?

„A Legfelsőbb Bíróság előtt lévő két ügy átértékelheti a Brown kontra Iskolaszék perben hozott 1954-es döntést, amely megtiltotta az állami iskolákban a faji elkülönítést” – olvastuk David D. Savage, a Los Angeles Times publicistájának cikkében.

Egy 1886-os ítélet megengedte, hogy a feketéknek megtiltsák a fehérek által igénybe vett vasúti kocsik, vendéglők, nyilvános illemhelyek használatát – azzal a feltétellel, hogy a számukra elkülönített szolgáltatás színvonala legyen egyenlő a csak fehérek számára hozzáférhető szolgáltatáséval. Ezt az ítéletet 1954-ben bírálták felül a Brown kontra Iskolaszék ügyben: a Legfelsőbb Bíróság elvetette az „elkülönített, de egyenlő” elvet, és kimondta, hogy „a külön (feketéknek fenntartott) iskolák lényegükből fakadóan egyenlőtlenek”.

A Legfelsőbb Bíróság által most tárgyalt ügyekben két iskola olyan szabályokat vezetett be, amelyek a felvételi során tekintetbe veszik a faji hovatartozást. A Kentucky állambeli Lousville állami óvodáiban, általános- és középiskoláiban úgy veszik fel a gyerekeket, hogy a fekete diákok aránya 15 és 50 százalék között legyen. A Washington állambeli Seattle-ben túljelentkezés esetén a felvételin a bőrszín is szempont. A cél itt is az, hogy minden iskolában keveredjenek a fekete és fehér tanulók.

Az elsőfokú bírósági döntés szerint mindkét szabályozás kiállja az alkotmányosság próbáját, és nem áll ellentétben a törvény előtti egyenlőség kritériumával. Mindkét bíróság egy 2003-as perben született döntésre hivatkozik. A University of Michigan felvételi gyakorlatában a pozitív diszkrimináció szellemében szintén előnyben részesítették a hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozókat.

A lousville-i és seattle-i felperes szülők az elsőfokú döntés kihirdetése után a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbeztek. Azzal érvelnek, hogy az 1954-ben hozott ítélet értelmében minden faji alapú diszkrimináció alkotmányellenes. A pozitív diszkrimináció is, amelynek célja a hátrányos helyzetű faji csoportok felzárkózásának elősegítése.

A Legfelsőbb Bíróság tavaszra várható döntését a Brown kontra Iskolaszék értelmezésének lehet tekinteni. „Vajon a Brown-perben hozott ítélet csak azt tiltja meg, hogy a fehéreknek és feketéknek elkülönített iskolákat tartsanak fent? Vagy inkább úgy kell érteni, hogy mivel az elkülönített iskolák egyenlőtlenek, a feketéknek joguk van arra, hogy fehérekkel közös iskolába járjanak, még ha az integráció érdekében faji alapon megkülönböztető szabályokat kell is hozni?” – ecseteli a döntések tétjét Edward Lazarus jogász a Findlaw-n.

Akik a színvak szabályokat tekintenék alkotmányosnak, előszeretettel hivatkoznak Martin Luther King híres beszédére, amelyben azt mondta, hogy olyan nemzetről álmodik, ahol nem a bőrszíne alapján ítélik meg az embert.” Lazarus szerint King ezt valójában úgy értette, hogy az lenne a kívánatos, ha a feketék és fehérek nem különülnének el. Ezért akár a faji hovatartozást is tekintetbe lehet venni annak érdekében, hogy még spontán módon se alakuljanak ki kizárólag fehér és kizárólag fekete iskolák. „Az integráció ugyanis fontosabb a színvak szabályoknál.”

Nem mindenki ért vele egyet. Douglas W. Kniec, a Pepperdine University alkotmányjogásza szerint tetszik vagy nem tetszik, a Brown-ügyben hozott döntésből az következik, hogy minden faji alapú diszkrimináció alkotmányellenes, bármilyen nemes célt szolgáljon is.

Ezen kívül – írja szintén a Findlaw-n – további érvek is szólnak amellett, hogy a Legfelsőbb Bíróság elítélje a két iskola felvételi gyakorlatát.

Kniec arra hívja fel a figyelmet, hogy különbséget kell tenni a törvények által előírt elkülönítés, és az emberek szabad döntésének eredményeképp létrejött spontán elkülönülés között. Aki az utóbbit is alkotmányellenesnek ítéli, az nem becsüli az emberi szabadságot.

Ráadásul a pozitív diszkrimináció hívei hallgatólagosan elfogadják a faji különbségek fontosságát, és ezzel maguk is hozzájárulnak a faji megkülönböztetés fenntartásához. „Érvelésük hátterében ugyanis az a feltételezés húzódik meg, hogy egy kisebbséghez tartozó diák csak fehér diákok között részesülhet színvonalas képzésben. Ahogy azt Clarence Thomas, a Legfelsőbb Bíróság egyetlen fekete tagja egy korábbi ítélet kapcsán kifejtette, az ilyen érvelés ’elfogadja a feketék alacsonyabbrendűségét’. A rasszizmust nem gyengíti, ha a faji alapú megkülönböztetést legalizáljuk.”

Egyvalamiben azonban Lazarus és Kniec egyetért. Mindketten valószínűsítik, hogy a Bush elnöksége alatt konzervatív többségűvé vált Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek fogja ítélni a pozitív diszkriminációt alkalmazó iskolai felvételi szabályokat.