Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A jó irodalom rossz sora

2007. március 10.

A bestsellerek elszívják a levegőt a minőségi irodalom elől, sőt, ma már az számít jónak, amit nagy példányszámban adnak el – véli az elismert írónő. A neves kritikus szerint viszont nem érdemes szidni a bestsellereket, mert a népszerű könyvek tartják el az elitirodalmat.

A bestsellerek elszívják a levegőt a minőségi irodalom elől, sőt, ma már az számít jónak, amit nagy példányszámban adnak el – véli az elismert írónő. A neves kritikus szerint viszont nem érdemes szidni a bestsellereket, mert a népszerű könyvek tartják el az elitirodalmat.

„A mai kor híres írói nem a rejtélyes Nabokov és a titokzatos Kafka, hanem Dan Brown és J.K. Rowling. A sztár-írók zakók hajtókáján látják viszont önnön képmásukat, és az olvasó kívülről fújja életük történetét. Az a szerepük, hogy pénzt keressenek a kiadójuknak” – írja elkeseredetten Fay Weldon, a híres írónő a londoni Timesban.

Valamikor jobb társaságban kifejezetten lenézték a sikeres szerzőt, még Dickenst is. Az sem volt igazságos. De azóta a visszájára fordult a divat. Ma a minőség mércéje az, hogy sokan olvassák. Az a jó, ami könnyen emészthető.

A kiadók óvatoskodnak, márpedig az óvatosság megöli a kreativitást. Mindenkitől azt kérik, hogy ugyanarról a témáról írjon, amellyel egyszer már sikere volt, és ugyanabban a modorban. Karácsonyra tévésorozatokból gyártott könyvekkel árasztják el a boltokat, ezzel is bizonyítva, hogy a tévé az úr, a nyomtatott irodalom csak mellékágazat.

Újabban minden az évente kiosztott irodalmi díjak körül forog, és egyre világosabb, miből él a mai kor írója: a díjból. A minőségi vetélkedés már a múlté. Ma a hírnévért folyik a verseny.

„Talán jobban járnánk, ha a lapok nem közölhetnék a legkelendőbb könyvek listáját? Addig is vigyázzunk, nehogy elirigyeljük az érdemtelenül népszerűek sikerét. Mi is voltunk kedvencek egykoron, csak ma, úgy látszik, másfelől süt a nap.”

A Times legott ellenvéleményt is közöl, éspedig az egy nagy tekintélyű brit irodalomkritikus tollából. Scott Pack szavára sokat adnak a kiadók, sőt, ő maga is igazgat egyet, amely a világhálóról válogat nyomtatásra érdemes kéziratokat.

Pack nem ért egyet Fay Weldonnal, aki vacak bestsellerekre és „komoly” művekre osztja fel az irodalmat. Igaz, hogy a piacot sekélyes emlékiratok és tucatkrimik uralják, de az elmúlt évek néhány kiváló regénye is óriási példányszámban kelt el.

Nagy Britanniában igen sok kis, független kiadó működik, amelyek alternatív, kísérleti irodalmat adnak ki. De amelyik minőségi szerző teheti, a bestsellereket kiadó nagy cégekkel szerződik, mert tőlük várhatja a legnagyobb olvasottságot. Ezek a nagyok is vállalkoznak aránylag kis példányszámban megjelenő művek kiadására. És ehhez éppen a bestsellerek bevétele teremti meg a pénzforrást.

Az irodalmi világ megteheti, hogy mélységesen lenézze a bestsellereket. Csak egyet nem tehet meg: nem élhet nélkülük.