Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Miért katonaellenes az értelmiség?

2007. május 22.

Amerika háborúban áll, és a közbeszédet meghatározó humán értelmiség nem szenvedheti a katonákat. Egy tengerésztisztből lett tiszti akadémiai oktató szerint azért, mert féltékeny a népszerűségükre.

Amerika háborúban áll, és a közbeszédet meghatározó humán értelmiség nem szenvedheti a katonákat. Egy tengerésztisztből lett tiszti akadémiai oktató szerint azért, mert féltékeny a népszerűségükre.

„Ha egyszer csakugyan a humán értelmiség szabja meg az államügyekről – így a háború és a béke dolgáról – zajló vita kereteit, akkor az értelmiség véleményét és előítéleteit nagyon is tekintetbe kell venni. A polgári és a katonai gépezet viszonyának egész rendszere láthatja kárát, ha nem vesszük” – írja James L. Holmes, a haditengerészeti akadémia tanára az American Thinker online napilapban.

A Metazin is beszámolt róla, hogy a humán értelmiség soraiban a baloldali liberálisok vannak többségben. Holmes most Robert Nozick libertárius politikai filozófus elméletére hivatkozik, amely szerint az értelmiség neveltetésénél fogva ellenzi a kapitalizmust. Elsősorban azért, mert azt szokta meg az iskolában, hogy az elismerés alapja a tanulmányi előmenetel és az elvont tudás. Az életbe kilépve azonban nem ezt tapasztalja. Olyan emberek, akik az iskolában messze elmaradtak a leendő értelmiségitől, a felnőtt életben sokkal nagyobb jövedelemre tesznek szert, és ez sérti az értelmiségiek igazságérzetét.

A katonákon azonban ebből a szempontból nincs mit irigyelniük, hiszen az ő fizetésük Amerikában elmarad az egyetemi oktatókétól.

Nozick egy másik magyarázata szerint az értelmiségi egyfajta hierarchikus rendhez szokott, ahol a tanár ítéli meg, ki a legjobb. Ez voltaképp a katonaságnál is hasonlóképpen van. Az elismerés kritériumai azonban mások. A katonáknál is számít a képzettség, mert ez az alapja mindennek, de kiemelkedni jó döntésekkel és hősiességgel lehet.

A fő ok azonban nem ez. A társadalom sokkal többre értékeli a katonaságot, mint az értelmiséget. A közbizalmi indexek terén a fegyveres testületek állnak az élen, a politikusok és a sajtó bizony hátul kullognak. És ezt a magát erkölcsi mércének tartó értelmiség sehogyan sem tudja megemészteni.

Ezzel voltaképp meg is oldódott volna a címben feltett kérdés. Kár, hogy Holmes semmilyen bizonyítékot nem hoz fel arra, hogy a humán értelmiség valóban rossz véleménnyel van a katonákról. Igaz, utal rá, hogy Amerika háborúban áll, s annyi valóban köztudomású, hogy az értelmiség (továbbá az egész lakosság) körében egyre növekszik az iraki háború ellenzőinek aránya.