Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A mérsékelt antiszemitizmus előnyei

2007. június 14.

Az asszimilálódott zsidó jogászprofesszor és blogger szerint némi antiszemitizmus jól jöhet az amerikai zsidó közösségeknek: erősíti az összetartozást, és lassítja a beolvadást. Ebből nem következik, hogy az antiszemitizmus ellen nem kell fellépni, ellenkezőleg.

Az asszimilálódott zsidó jogászprofesszor és blogger szerint némi antiszemitizmus jól jöhet az amerikai zsidó közösségeknek: erősíti az összetartozást, és lassítja a beolvadást. Ebből nem következik, hogy az antiszemitizmus ellen nem kell fellépni, ellenkezőleg.

„Úgy vélem, a mérsékelten antiszemita megnyilvánulások, és Izrael igazságtalan bírálata erősítheti az amerikai zsidók identitását, ezzel hozzájárulhat az amerikai zsidó közösség fennmaradásához, és növelheti az Izraelt támogatók táborát” – olvassuk a Wall Street Journal véleményrovatában.

A cikk szerzője Eugene Volokh jogászprofesszor, Amerika egyik legolvasottabb közösségi blogja, a Volokh Conspiracy alapítója. „Asszimilálódott zsidó vagyok, akit nem különösebben érdekel az amerikai zsidó közösség – írja Volokh a félreértések elkerülése végett. – A közösség érdekénél előbbre tartom az egyén jólétét – zsidókét és nem zsidókét egyaránt. De azt azért még én is elismerem, hogy amíg létezik antiszemitizmus, addig fontos Izrael támogatása, és az amerikai zsidó szervezetek fennmaradása.”

Az amerikai zsidóság fennmaradását manapság nem annyira az antiszemitizmus, mint inkább az asszimiláció fenyegeti. Volokh szerint az asszimilációt az idézi elő, hogy gyengül a közös sorsba vetett hit, nem pedig az, hogy a zsidó identitás vállalása elrettentő veszélyekkel jár.

Ezért a mérsékelt antiszemitizmus és Izrael-ellenesség még akár jót is tehet az amerikai zsidó közösségnek: állandóan emlékeztet arra, hogy a zsidóknak össze kell tartaniuk. Másrészt arra is figyelmeztet, hogy „Izrael támogatása fontos, hiszen egyszer netán az amerikai zsidóknak is menedékre lesz szükségük”.

A zsidó közösségnek így elemi érdeke, hogy a szólásszabadság megillesse „az antiszemitákat, és Izrael igazságtalan és vakbuzgó kritikusait is”. A gyűlöletbeszéd nyilvános elutasítása ugyanis szintén az összetartozást és azonosságtudatot erősíti. „Az antiszemitizmus nyilvános elítélése felhívja a figyelmet az antiszemitizmusra, és arra, hogy harcolni kell ellene. És ez a harc indokolja az amerikai zsidó szervezetek és Izrael támogatását.”

Azt persze Volokh sem tagadja, hogy az antiszemita megnyilvánulások veszélyesek, hiszen a szavakat könnyen diszkrimináció, sőt nyílt erőszak is követheti. „Természetesen mindennek van határa. Az antiszemitizmust nem szabad bátorítani, és az antiszemita erőszak nem maradhat büntetlenül. Nem a zsidó szolidaritás a legfontosabb.”

De azt már a jeles jogászprofesszor sem árulja el, hogy hol kell meghúzni a határt a még a zsidó összetartásra is jótékony hatású „mérsékelt antiszemitizmus” és az erőszakkal fenyegető antiszemitizmus között.