Mibe fektesse az állam a devizatartalékokat? Az indiai közgazdász szerint a legjobb, ha külföldi stratégiai vállalatokat vásárol, és ezzel hozzájárul az ország gazdasági érdekeinek érvényesítéséhez.
„Egyre több ország ismeri fel annak szükségességét, hogy devizatartalékait stratégiai befektetésekben tartsa. Korea, Oroszország, Kína és most már Japán is rájött, hogy pazarlás a tartalékokat külföldi államkötvényben és bankbetétben tartani” – írja Akash Prakash közgazdász a Business Standard online kiadásában.
A Metazin is beszámolt róla, hogy a nemzeti bankok az elmúlt években a nagyobb nyereség reményében a tartalékokból előszeretettel vásárolnak részvényeket vagy külföldi vállalatokat is. Ezért nemzetivagyon-alapokat (sovereign wealth fund) hoznak létre, és ezeken keresztül külföldi értékpapírokat és vállalatokat vesznek. Így elvileg az is előfordulhat, hogy egy ország cégeinek akár jelentős részét is a kínai vagy az orosz állam vásárolja fel.
Prakash szerint az állami vagyon megjelenése a külföldi piacokon több problémát is felvet. Külföldi részvényekbe fektetni veszedelmesebb, mint alacsonyabb hozamú, ám rizikómentes államkötvényekben tartani a pénzt. Becslések szerint a világ kormányai már eddig is 5 trillió dollárnyi devizatartalékot halmoztak fel, és ha ez az összeg megjelenik a nemzetközi pénzpiacon, akkor kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozások következhetnek be.
Ezért a nemzeti bankoknak érdemes nagy, és kevesebb kockázatot rejtő vállalatokba fektetni. Ezt viszont a kiszemelt célország kormánya általában nem nézi jó szemmel: senki sem szeretné, hogy a stratégiai üzleti ágazatok külföldi kézbe kerüljenek, főleg ha az a kéz állami. A kínai, orosz és japán állami tartalékok megjelenése erősítheti a gazdasági patriotizmust és protekcionizmust.
Tavaly az Egyesült Arab Emirátus állami tulajdonában lévő Dubai World Ports megvásárolt egy brit céget, és vele hat amerikai kikötő üzemeltetési jogát. Bush elnök hiába próbálta meggyőzni a képviselőket és a szenátorokat, hogy nem jár nemzetbiztonsági kockázattal az üzemeltetési jog arab kézbe adása. Még saját pártját sem sikerült maga mellé állítania. A republikánus és a demokrata honatyák összefogtak, és elsöprő többséggel leszavazták az üzlet jóváhagyását.
Európában is reneszánszát éli a gazdasági patriotizmus. London határozott fellépést helyezett kilátásba, amikor elterjedt a hír, hogy a Gazprom meg akarja szerezni az egyik legnagyobb angol gázszolgáltatót. A spanyol kormány pedig azt próbálta megakadályozni, hogy a német E.ON megvásárolja a spanyol energiaszolgáltatót, az Endesát.
Amikor Lakshmi Mittal, az indiai acélmágnás vételi ajánlatot tett az Arcelor részvényeire, a luxemburgi és a francia miniszterelnök közös nyilatkozatban emelt szót az acélipari óriásvállalat eladása ellen. Villepin volt francia kormányfő új törvénnyel akarta elejét venni a hasonló eseteknek: jogszabályba szándékozott foglalni, hogy melyek a francia kézben tartandó üzletágak. A francia kormány azt is megakadályozta, hogy az olasz Enel megvásárolja a Gaz de France-ot. Romano Prodi, a baloldal miniszterelnök-jelöltje a választási kampányban válaszul azt ígérte, hogy győzelme esetén megakadályozza a francia cégek olaszországi tulajdonszerzését. Nemrég pedig a párizsi versenyhatóság akadályozta meg a Sacyr spanyol ingatlanfejlesztő részvénytársaság franciaországi tulajdonszerzését.
Prakash szerint mindez nem tántoríthatja el az indiai kormányt attól, hogy külföldi vállalatokba fektesse az állami tartalékokat. India ugyanis csak akkor tarthat lépést Oroszországgal, Kínával, Japánnal és Koreával, ha nem mond le sem a magasabb hozamokról, sem pedig arról, hogy külföldi stratégiai üzletágak felvásárlásával az indiai gazdaság pozícióit erősítse.
„Létre lehetne hozni például egy nagy energiapiaci alapot, amely segíthetné a legnagyobb indiai olajtársaság, az ONGC Videsh külföldi tulajdonszerzését. Ha India vezető hatalommá akar válni, akkor stratégiai célokra kell felhasználni az állami tartalékokat.”