Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Forradalmi pollenriadó

2005. július 11.

Kirgizisztánban kinyílt a sárga tulipán. Kitört a forradalom, az elnök elmenekült. Lesz-e folytatása a színes forradalmaknak?

Kirgizisztánban kinyílt a sárga tulipán. Kitört a forradalom, az elnök elmenekült. Lesz-e folytatása a színes forradalmaknak?

A forradalmak fontos kelléke manapság: kiválasztani egy jó színt. A kirgizeknek - úgy látszik - sikerült.

"Megbukott Oroszország legfőbb szövetségese" - olvassuk a Los Angeles Times-ban. - Másfél éven belül a harmadik oroszbarát diktatúra dől meg."

Egyre könnyebben buknak meg a Moszkva támogatását élvező rezsimek. "Néhány napos tüntetéssel számoltunk" - nyilatkozta a kirgiz ellenzék egyik vezéralakja, Alekszander Kim. - "Azt senki sem hitte, hogy fél nap alatt sikerül megdönteni a kormányt."

Giorgi Baramidze grúz EU-integrációs miniszter szerint "Oroszország nem vette észre, hogy a birodalmak régen összeomlottak, még mindig úgy tesz, mintha létezne az orosz birodalom".

"Az egész világ láthatta, hogy Oroszország gyenge és tehetetlen - idézik Sztanyiszlav Belkovszkij politikai elemzőt. - A nagy oroszlán halott, nem kell félni tőle."

Oroszország birodalmi illúziókat dédelget, de amikor kiéleződik a helyzet, képtelen rendet csinálni. Régebben nem jelentett különösebb problémát a forradalmak kezelése a baráti országokban.

Ukrajnában az oroszok megpróbálták támogatni a régi rendet. Nem valami határozottan, de így is megégették a kezüket. Kirgizisztánban aztán túlzottan óvatosak voltak. Megakadályozhatták volna a kormány megdöntését, de elszalasztották a lehetőséget.

A Turkish Weekly szerint Örményország vagy Fehéroroszország lehet a forradalom következő állomása.

A Times inkább a Kirgizisztánnal határos Üzbegisztánra és Kazahsztánra tippel. Pár nappal később pedig "forradalmi járványról" beszél, s Türkmenisztánt és Tadzsikisztánt is megnevezi.

Nemrég egy interjúban Iszlam Karimov üzbég elnök magabiztosan jelentette ki: "Lehetetlen, hogy színes forradalom törjön ki Üzbegisztánban." Manapság ugyanis "minden tőle függ", és ő résen van.

Éberen vigyáz - mondta -, nehogy a színes forradalmakat finanszírozó nyugati pénzek beszivárogjanak az országba. Az "agymosással felérő" nyugati továbbképzések helyett szívesebben küldi Moszkvába vagy Dél-Koreába a tanulni vágyó fiatalokat.

Dél-Koreában viszont azt remélik, hogy (némi amerikai hátszéllel) a sárga tulipán pollenjéből jut a Távol-Keletre is.

A vezető napilap, a Csoszun Ilbo Mikor száll már fel Észak-Korea is a forradalom vonatára? című cikke megjegyzi, hogy a dologhoz Kínának is lesz egy-két szava.

Kína, bár nyugaton Kirgizisztánnal határos, egyelőre keleti nyugalommal szemléli az eseményeket. Az Opinion Source kínai lapszemléjében azt olvassuk, hogy a Délkínai Reggeli Újság egyenesen gúnyolódik az amerikai külpolitika kiszolgáltatottságán.

Amerika azért pénzelte a közelmúlt színes forradalmait - írják -, mert csak akkor lehet biztonságban, ha sikerül exportálnia a demokráciát. Kína nem szorul ilyesmire.

Tajvant természetesen belügynek tekintik.