A nagy napilapok jelentős átalakuláson mennek keresztül. Milyen lesz a jövő újsága? Ha szerencsénk van, akkor egyre inkább a harminc évvel ezelőttire hasonlít majd. Ha nincs, akkor a komoly újságírás helyett a bulváré a jövő.

„Hány újságírót lehet elküldeni úgy, hogy ne menjen a minőség rovására? A szerkesztőség létszáma és a minőség között nyilvánvaló összefüggés van. De a New York Times és a Washington Post mikrofilmes archívumának tanúsága szerint azért kevesebb munkatárssal is lehetséges nagyon jó újságot készíteni” – írja Jack Shafer, a Slate szerkesztője.

Az internet térhódításával és az online kiadások elterjedésével egyre több újság jelent be elbocsátásokat a csökkenő példányszámok miatt. A legnagyobb lapok is rákényszerülnek, hogy kisebb terjedelemben jelenjenek meg, és közben egyre több reklámfelületet adjanak el. Általános jelenség az is, hogy a kevésbé népszerű rovatokat megszüntetik – számolt be a Metazin tavaly nyáron Shafer egy korábbi cikkéről. Az anyagi gondokkal küzdő újságokat gyakran dúsgazdag vállalkozók akarják felvásárolni és megmenteni.

Vajon milyen hatása lesz az újságírók elbocsátásának és a szerkesztőségek karcsúsításának? Shafer a New York Times és a Washington Post jelenének és múltjának összevetéséből próbál a jövőre következtetni. A Times ma 1200 újságírót alkalmaz, a Post 800-at. 1973-ban a Timesnál mindössze 500-an, a Postnál 400-an dolgoztak. Harmincöt éve az újságírók munkáját még nem könnyítette meg a számítógép, de a mobiltelefon és az internet sem. A színvonalra mégsem volt panasz.

Ennek oka részben az, hogy a szerkesztőségek sokkal nagyobb mértékben hagyatkoztak a hírügynökségi jelentésekre. A ma már megszokott életmód-mellékletek és egyéb toldalékok sem léteztek még, tévéműsor sem volt: szinte csak bel- és külpolitikai tudósítások töltötték meg az újságot. A beszámolók pedig rövidebbek és tárgyszerűbbek voltak a mai, színesebb írásoknál.

„Bel- és külpolitika tekintetében az 1972-es Times és Post nem marad el a mai kiadásoktól, bár kicsit talán szárazabb volt mindkettő. Az újságírókat aggodalommal töltheti el, hogy feleekkora szerkesztőségek is képesek voltak minőségi újságot készíteni, a komoly olvasóknak azonban ez akár jó hír is lehet.”

A leépítések eredményeképp lehet, hogy a jövőben kisebb szerkesztőséget működtető újságok újra hasonlítani fognak a régi, komoly politikai napilapokhoz. A színvonalas politikai tudósításokhoz most is elég lenne annyi újságíró, mint harmincöt éve, főleg mert ma az internet, az elektronikus archívumok és a fejlett telekommunikációs eszközök megkönnyítik a munkát.

Mindennek persze az a feltétele, hogy a leépítések ne a komoly rovatokat, a bel- és külpolitikait érintsék, hanem a színes és bulvármellékleteket. Shafer erre nem sok esélyt lát: sokkal valószínűbbnek tartja, hogy arányosan csökkentik majd az egyes rovatok újságíróinak számát. Ha így lesz, akkor viszont nem a színvonalas politikai újságírás, hanem a bulvár indul soha nem látott virágzásnak.