Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Virtuális és valódi bűncselekmények

2007. augusztus 1.

Bűncselekményt követ-e el az, aki egy interaktív számítógépes játékban egy kiskorú szereplő bőrébe bújt másik felnőttel fajtalankodik? Az ausztrál filozófus szerint nem, mert nincs rá bizonyíték, hogy a virtuális pedofília valódi pedofíliához vezethet.

Bűncselekményt követ-e el az, aki egy interaktív számítógépes játékban egy kiskorú szereplő bőrébe bújt másik felnőttel fajtalankodik? Az ausztrál filozófus szerint nem, mert nincs rá bizonyíték, hogy a virtuális pedofília valódi pedofíliához vezethet.

„Ha a valódi világban tenné az ember, mindenki egyetértene, hogy szörnyűséget művelt. De mi a helyzet akkor, ha virtuális kiskorúval létesít valaki szexuális kapcsolatot?” – kérdezi Peter Singer ausztrál filozófus, az emberi és állati jogok, illetve a bioetika területének provokatív nézeteiről ismert szaktekintélye.

Az elmúlt néhány hónapban egyre gyakrabban vetődik fel, mennyire érvényesek a törvények a virtuális valóságban. A Metazin nemrég beszámolt róla, hogy a Second Life internetes interaktív játék egy belga felhasználója feljelentést tett, mert állítása szerint virtuális alteregóját megerőszakolta egy másik játékos. Ez az eset is hozzájárulhatott, hogy egyre többen szeretnék, ha a hatóságok a törvény erejével lépnének fel a virtuális valóságon belüli erőszak és pornográfia ellen.

Singer szerint a virtuális pedofília csak akkor lenne büntetendő, ha vélelmezni lehetne, hogy virtuális cselekmények a pedofil hajlamok erősítését, és a valódi kiskorúakkal szembeni pedofil fellépés esélyét növelik. Erre vonatkozó bizonyíték híján viszont semmi kivetnivalót sem talál abban, hogy egy virtuális alteregó szexuális kapcsolatot folytat egy kiskorú virtuális alteregóval – feltéve, hogy a kiskorú alteregó egy felnőtthöz tartozik. Nem tiltja törvény, hogy egy felnőtt a hálószobában kisiskolásnak öltözzön, ezért nem lehet fellépni az ellen sem, ha egy felnőtt egy kiskorú játékos szerepét játssza.

A számítógépes játékokkal kapcsolatban sokkal súlyosabb probléma vetődik fel – írja Singer. Sokak szerint részben az erőszakos és durva játékok felelősek az elmúlt évtized iskolai lövöldözéseiért. A coloradói Columbine középiskolában, 1999-ben tizenkét halálos áldozatot követelő mészárlás egyik elkövetője az ámokfutás előtt rögzített felvételen a Doom nevű számítógépes játékban látott véres lövöldözésekhez hasonlította a tervezett leszámolást.

Az erőszakjátékok esetében sokkal erősebb bizonyítékok vannak arra, hogy a virtuális erőszak valódi erőszakhoz vezethet – véli Singer. Ezért inkább az ilyen játékok ellen kellene fellépni, és nem a virtuális pedofília ellen.

Kézenfekvő megoldás. Csakhogy teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy a lövöldözős játékok közrejátszottak az iskolai vérengzésben. Az erőszakos számítógépes játékok készítői is erre hivatkozva nem hajlandók felhagyni a népszerű játékok fejlesztésével és forgalmazásával.