„Amerikában a vallásból lényegében csak a kártékony részek maradtak, és szinte semmi abból, amire a demokráciához szükséges lenne. A vallás a kultúrharc vitáiban bevetett fegyverré vált, és már semmi köze ahhoz, ami a lényege lenne” – kesereg Ryan Burge politológus az amerikai vallásossággal kapcsolatos felméréseket elemezve.
Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent az Egyesült Államokban a hívők aránya. A visszaesés a fiatalok körében a legnagyobb, ők tömegesen fordulnak el az egyházaktól. Bár a jobboldalon is kevesebb a hívő, a vallás politikai jelentősége egyáltalán nem csökken. Burge közvélemény-kutatásokat idézve megállapítja, hogy egyre többen vannak, akik annak ellenére tartják fontosnak a keresztény értékeket, hogy maguk nem vallásosak. Különösen a Republikánus Párt hívei körében szembeszökő a változás. 2008-ban a templomba egyáltalán nem járó republikánusoknak 69 százaléka tartotta fontosnak a vallást politikai tekintetben, ma viszont már 86 százalékuk, viszont egyre kevesebben hisznek a transzcendens keresztény elvekben. „Az átlagrepublikánus szemében fontos a vallás, ám mégsem akar részt venni benne. Leginkább a kulturális hovatartozás kérdésének tekinti a vallást, hasonlóan a 'haladó', a 'konzervatív' vagy a 'liberális' kifjezésekhez – írja Burge. A vallás politikai szerepének erősödése a hívők számának párhuzamos csökkenése megmagyarázza, hogy miért olyan népszerű a szekuláris Trump a konzervatív vallásos republikánus szavazók körében, és miért férnek meg egy táborban a szekuláris konzervatívok a populista keresztény jobboldallal, sőt, a neopogány csoportokkal is.
Burge rendkívül aggasztónak látja, hogy a vallás így átpolitizálódott. A vallás és a vallási közösségek ugyanis lehetőséget nyújthatnának az ideológiai különbségek áthidalására és az egyre durvább politikai megosztottság meghaladására. De csak akkor, ha maguk a politikán fölül, vagy legalábbis kívül állnának. Ha azonban az egyházak és a vallás is a pártpolitika szereplőjévé válik – min ahogyan egyebek között az Egyesült Államokban is megfigyelhetjük –, akkor erre nincs remény, mint arra David French, a New York Times újdonsült házi keresztény kolumnistája is figyelmeztet. French elborzasztónak tartja, hogy egyes keresztény konzervatív tiszteletesek a szószékről nyílt politikai uszítást folytatnak, egyebek között a Sátánhoz hasonlítva a demokratákat.
Ezt számos közvélemény-kutatás is igazolni látszik. Míg korábban a rendszeresen templomba járók számítottak a leginkább toleráns csoportnak, ma a vallás átpolitizálódásának hatására az erősen vallásosak politikai értelemben is radikálisabbak (jóllehet a fiatal hívők liberálisabb értékeket fogadnak el, mint a korábbi nemzedékek). És hiába vannak ők kisebbségben, a radikálisok hangosabbak, mint a mérsékeltebb, toleráns hívők. A vallás nemhogy hidat építene a különböző pártállásúak között, hanem még inkább eltávolítja őket egymástól. Sőt, hovatovább már a felekezetek között is egyre mélyebb az ideológiai szakadék, ami tovább mélyéti a politikai árkot.
A bajt csak tetézi, hogy sokak reményével ellentétben a vallástalanság sem erősíti az összetartozást, mivel az ateizmus is politikai fegyver, és az ateisták is egyre radikálisabbak politikai tekintetben.