„Lehetnek egyáltalán boldogok a baloldaliak? A baloldaliak természetük szerint boldogtalanabbak, mint a konzervatívok. A radikális politika lényege az elégedetlenség” – mereng Ross Douthat, a New York Times házi konzervatív szerzője a liberális boldogságdeficitről.
Miközben a magukat boldognak tartók száma világszerte nő, az amerikaiak egyre boldogtalanabbak. Míg Amerika még tavaly is a világ 15. legboldogabb országa volt, idén már csak a 23. Mint arról a Metazin is beszámolt, számos közvélemény-kutatás szerint a baloldali érzelműek kevésbé elégedettek az életükkel, mint a konzervatív beállítottságúak. Egyes magyarázatok szerint ennek az oka a különböző világnézetekben és a pszichológiai sajátosságokban keresendő.
De ha a különbség az alapvető attitűdökre vezethető vissza, akkor mi magyarázza, hogy tíz év óta egyre tovább nyílik a boldogságolló? A baloldali fiatalok és különösen a fiatal nők körében egyre többen boldogtalanok és depressziósok. Douthat szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a baloldal elvesztette a jövőbe vetett hitét. „Nem bíznak sem a Gondviselésben, sem a tudományos szocializmusban.” A baloldal egyre inkább vallástalanná vált, ráadásul a hagyományos baloldali optimista víziók is hitelüket vesztették: a mai progresszívok elfogadják az elnyomás és az egyenlőtlenség marxista leírását, ám Marx-szal és korábbi követőivel ellentétben már nem hisznek egy igazságosabb társadalom megvalósíthatóságában. És az még hagyján, hogy a kapitalizmust megreformálhatatlannak és a rendszerszintű rasszizmust legyőzhetetlennek gondolják. A baloldal, különösen a fiatalok kedélyállapotát még tovább rombolja a klímaváltozással kapcsolatos pánik. A közösségi média baloldali véleménybuborékjai pedig tovább erősítik a félelmeket és a pesszimizmust – véli Douthat.
Az Economist másban látja a liberálisok boldogtalanságának okát. A hetilap szerint a liberális világnézet nemcsak kísérője a rosszkedvre való hajlamnak, hanem katalizátora. A woke baloldalon világnézeti kérdéssé és státusszimbólummá vált a pesszimizmus: aki nem aggódik az igazságtalanság, a mindent átható rasszizmus, az elnyomás, a klímaváltozás okán, az félvállról veszi a problémákat, ami pedig erkölcstelen.
A liberálisok boldogtalanságához az is hozzájárul – teszi hozzá az Economist –, hogy ma a konzervatívok sokkal inkább változáspártiak, mint a baloldal. A konzervatív ideológia hagyományosan szkeptikus a változással kapcsolatban, és többre becsüli a régit az újnál, a megszokott intézményeket a társadalommérnökségnél és a radikális reformoknál. De ma mégis a „jobboldali progresszív” politikusok, mint például Donald Trump ígérnek forradalmi változásokat. Nem csoda hát, ha a liberálisok pesszimisták a jövővel kapcsolatban.