Az új lengyel átvilágítási törvény vitájában mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy az egykori kommunista titkosszolgálatok örökségét viszi tovább. A szolgálatok szelleme tovább kísért.

A jelek szerint idén lassul az online hirdetési piac növekedése. A nagy napilapok internetes kiadásainak zöme a tervezettnél kisebb reklámbevételre számíthat. Panaszra és aggodalomra azonban nincs okuk.

A kormánypárti moszkvai publicista igazságtalannak tartja, hogy a szomszédos országok Oroszországot teszik felelőssé a sztálinizmus bűneiért. Azt javasolja, hogy a kormány hozzon hathatós intézkedéseket, különben még kártérítésre is kötelezik.

Mit tegyen egy diktatórikus kormány, ha demokratikus színben szeretne feltűnni? A legegyszerűbb, ha olyan „civil” szervezeteket hoz létre és tart fent, amelyek jó hírét keltik kül- és belföldön.

Jacques Chirackal igazi államférfi távozik a francia állam éléről, olyasvalaki, aki bátor és szuverén döntésekre volt képes. Akárki nyeri az elnökválasztást, az államférfi helyét egyszerű politikus foglalja majd el.

Egyesek nagyon szellemesnek hiszik magukat, amikor a piaci honvédelem abszurdnak hitt ötletével riogatnak. Csakis korlátoltságukról tesznek bizonyságot. Mert a maszek honvédelem nagyon is életrevaló gondolat.

Az UNESCO a végtelenségig bővíti az oltalomra méltó kulturális értékek körét. A kulturális világszervezet ömlesztve fűt-fát érinthetetlen kinccsé nyilvánít, és így végeláthatatlan munkával látja el önmagát.

Az ember hajlamos ragaszkodni rossz döntéseihez, és rugalmatlanságára agyafúrt magyarázatokat szokott találni. Pedig lám, Bush elnök is milyen népszerű lenne, ha egyszer csak felelősséget vállalna hibáiért.

Közép-Ázsiában protestáns misszionáriusok próbálják betölteni a marxizmus-leninizmus után hátrahagyott ideológiai űrt. A muzulmánok nem nézik jó szemmel a kereszténység terjedését. A rendőrség „a keresztények védelmében” üldözi a hittérítést.

Amerika egyebek között erkölcsi kötelességére hivatkozva szállta meg Irakot. A háború kudarca miatt a közvélemény most semmilyen humanitárius beavatkozást sem támogat. Az iraki háború igazi nyertesei a harmadik világ diktátorai.

A politikusok gyakran vádolják egymást álláspontjuk megváltoztatásával. Az amerikai elnökök példája azt mutatja, hogy nem is olyan nagy baj, ha a politikusok a körülmények változásával módosítják véleményüket.

A Putyin-rezsim korábban megtűrte a nem túl hangos ellenzéket. Újabban azonban a Kreml igyekszik minden kritikát elfojtani. A vezetés már a nyílt erőszak alkalmazásától sem riad vissza. Nem is kell, hiszen a Nyugat nagyon elnéző.

Egy olasz kiszabadult Afganisztánban, afgán munkatársait meggyilkolták. A legnagyobb olasz lap felhívásban követeli, hogy legyen tilos terroristákkal tárgyalni, és aláírásokat gyűjt ennek érdekében.

A vészjósló vagy éppen hurráoptimista előrejelzésekre mindig van vevő. Aztán ha mégsem válnak valóra a jóslatok, az sem baj. Néhány év múlva már úgysem emlékszik rájuk senki.

Amerikának nem érdeke, hogy konfrontálódjék Putyin Oroszországával. A teljes amerikai elit irracionális magatartást tanúsít, amikor az orosz elnököt támadja, mert ezzel arra készteti, hogy Amerika ellenségei között keressen szövetségeseket.

A szabad versenyes kapitalizmus hívei szerint a piaci szabadság elhozza a politikai szabadságot is. Kínában nem ez történt. Sőt, a nyugati nagyvállalatok a kommunista vezetést túlszárnyalva igyekeznek meggátolni a demokratizálódást.

Európában a második világháborús náci hódítások mentegetőinek megvetés az osztályrésze. Japánban viszont a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek. Amerikának nem volna szabad hallgatnia.

A több biztosítós rendszer hívei szerint a piaci verseny hozzáférhetővé teszi az új gyógyszereket és a drága kezeléseket. A több biztosítós egészségügy ezért színvonalasabb szolgáltatást nyújt. Vagy mégsem?

Anthony Giddens, Tony Blair korábbi tanácsadója szerint ha a baloldal ismét választást akar nyerni, meg kell adóztatnia a gazdagok vagyonát. Különben a szegények érdekét zászlajukra tűző jobboldali konzervatívok balról előznek.

A spanyol baloldali értelmiség riadót fúj a jobboldali ellenzék árokásó, a kormány legitimitását kétségbe vonó, és a nemzeti színeket kisajátító politikája ellen. Hát nem a kormányok ellen szokás kiáltványokat kibocsátani?