A pápa, különösen a nyolcvanas években, a szabadság bajnoka volt. De mennyire volt híve a demokráciának?

Az elmúlt napokban megjelent számtalan visszatekintő értékelés közül igen sok, talán éppen az elmélyültebbek épülnek arra gondolatra, hogy II. János Pál pápasága kétarcú volt.

Rendkívül határozottan, mondhatni kíméletlen módon képviseli ezt Hans Küng, az egyházi hatóság által megcenzúrázott katolikus teológus.

A pápa "kifelé a szabadságra vágyó emberek reménysugara volt" - állapítja meg a II. János Pál negyedszázados uralkodásának mérlegét megvonó cikkében. - Az egyházon belül azonban elfojtotta a reformok reményét.

A Wall Street Journal szerkesztőségi cikke harciasan szembeszáll ezzel a felfogással.

A berlini fal lebontása óta sokan rossz szemmel nézik a pápa ténykedését. "Megkülönböztetik a hidegháborús liberálist, aki szembeszállt a totalitarizmussal, és a házsártos vénembert, aki a maga keresztény autoritarizmusával akarta felcserélni a kommunizmust."

"A pápa nem volt skizofrén" - írja a Wall Street Journal. - Szabadságnak nem a modern liberalizmust, hanem az emberi természetnek megfelelő élet lehetőségét tekintette.

Egészen más politikai kiindulópontból, mint a Wall Street Journal, de hasonló eredményre jut Neal Ascherson, a veterán újságíró és történész, aki negyven éve foglalkozik Lengyelországgal. Elismeri a pápa gondolkodásának kettősséget, de félreértésnek tartja, hogy ellentmondásba keveredett volna.

"Azt mondanám - érvel Ascherson az Open Democracy webmagazinban -, hogy II. János Pál számára a demokrácia és a szabadság csak eszköz volt egy másik cél elérésére. A választás szabadsága az ő szemében nem a fogyasztó vagy az állampolgár szabadsága volt, hanem az emberé mint erkölcsi lényé. Kétlem, hogy azért akarta volna növelni az emberek önbecsülését, hogy jobb választópolgár váljék belőlük. Az ő célja, amelyhez képest a szabadság biztosan és alkalmasint a demokrácia is eszköz volt csupán, sokkal egyszerűbb és régebbi volt: megnyitni a teret a szabad akarat működése előtt, hogy Istent választhassuk. Elvégre pápa volt ez az ember!"

Tehát Karol Wojtyla szabadságszerető volt, de nem demokrata, és végképp nem liberális. Nem fogadta el a "minden világnézettel szembeni tolerancia" elvét - nyilatkozta Ascherson a napokban.

Ám Ascherson sem ért mindent. A pápa szexualitással kapcsolatos nézeteire és a nők pappá szentelésével szembeni elzárkózására nem talál magyarázatot. A fogamzásgátlásról tett kijelentéseit pedig egyenesen nevetségesnek tartja.

"Ez nem tarthat sokáig - mondja. - Biztos vagyok benne, hogy eljön a nap, amikor a katolikus egyház, valaki kapcsol: Miért ne lehetnének a nők is papok? Akkor az egyház sokkal finomabb, megértőbb, képzeletgazdagabb lesz."