Az európai parlamenti választások a szélsőjobboldal előretörését hozhatják. Sokan attól tartanak, hogy ha a radikálisok egyszer beteszik a lábukat a parlamentbe, akkor tovább erősödhetnek. A brit publicista szerint viszont éppen a nyilvánosság okozza majd vesztüket.
„Jövő ilyenkor fasiszta csőcselék fog London főutcáján masírozni. A képviselői költségtérítési botrány miatt megerősödő és európai parlamenti képviselethez jutó Brit Nemzeti Párt a választók megtévesztésével igyekszik majd a német nácik 1933-as taktikáját követve a parlamenti választásokon is előretörni. Nem hiszik? Én sem” – olvassuk Ross Clark brit publicista cikkét a Timesban.
Nagy-Britanniában az európai parlamenti választások a kis pártok, egyebek között a szélsőjobboldal előretörését hozhatják. A héten, velük egy időben brit önkormányzati választásokat is rendeznek, és ahogy az időpont közeledik, egyre nagyobb aggodalmat kelt a nagy pártokban a nyíltan idegengyűlölő és rasszista nézeteket valló Brit Nemzeti Párt előretörése, amelynek hátterében a költségtérítési visszaélések gyanújába keveredett parlamenti pártok általános népszerűségvesztése áll.
A parlamenti pártok és a sajtó megkongatta a vészharangot. A Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt vezetői közösen határolódnak el a szalonnáci szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párttól. David Cameron, a tory ellenzék vezetője egyenesen „náci gengszternek” és „fasiszta bandának” nevezte a BNP-t. A brit sajtóban megjelentek a borúlátó számítgatások arról, hogy a választások után szélsőjobboldali EP-frakció alakulhat, amely aztán az évi több mint egymillió eurós támogatásból népszerűsítheti a radikális eszmeiséget.
Clark szerint eltúlzottak a félelmek. Ha a szélsőjobboldal előretör az EP-választásokon, abból még nem következik, hogy a jövőre esedékes parlamenti választásokon is sikerül átlépnie a küszöböt. Sőt, az EP-választás sikere talán még vissza is veti a Brit Nemzeti Párt támogatottságát. Az utcai tüntetéseken könnyű demagóg jelszavakkal támogatókat toborozni, de ha a szélsőjobboldalnak a nyilvánosság előtt kell programjavaslattal előállnia, az emberek gyorsan kiábrándulnak belőle – véli Clark.
Még csak attól sem kell félni, hogy az Európai Parlamentben mandátumot szerző néhány képviselő számottevő károkat okozhat Európának. A jelentősebb képviselettel rendelkező Francia Nemzeti Front, a muszlim- és romaellenes Nagy Románia Párt és a Flamand Érdekek Pártja sem túl sok vizet zavart Brüsszelben. Néhány tucat szélsőjobboldali képviselő nem képes megbénítani a közel nyolcszáz tagú Európai Parlamentet.
Már csak azért sem – teszi hozzá epésen Clark –, mert az Európai Parlament úgysem rendelkezik valódi hatalommal: az igazán fontos döntéseket ugyanis az Európai Bizottság bürokratái hozzák zárt ajtók mögött. A radikális változásokat ígérő szélsőségesek miden próbálkozása kudarcra van ítélve. Clark az esetleg megalakuló szélsőjobboldali EP-frakciónak sem jósol nagy jövőt: ahogyan 2007-ben is egymásnak estek a nacionalista képviselők, úgy most sem tudnának közös programot kialakítani.
„A Brit Nemzeti Pártot nem azzal lehet legyőzni, hogy náci gengszternek nevezzük tagjait, hiszen ezzel csak a radikális üzenetet erősítjük meg. Inkább úgy kell kezelni őket, mint a többi pártot. Hadd mondja csak el Nick Griffin pártvezér a médiában a programját. Öt percig sem fog tartani a népszerűsége.”