„2011 első számú ügye az adósság. Gazdasági növekedés híján a fejlett világ még évekig nyögni fog a hitelek terhe alatt. A kölcsönök visszafizetésére összpontosító államoknak nagyon nehéz lesz gazdaságélénkítő intézkedéseket hozniuk. A globális gazdaság újraindításához tudomásul kell venni, hogy a hitelek egy részét soha nem fizetik vissza. Minél előbb jön az adósságelengedés, annál jobb” – írja Peter Coy, a Businessweek szerkesztője.
Az elmúlt századok során jelentősen enyhült az adósokkal szembeni szigor. Ma már senkit sem zárnak rács mögé, ha nem tudja törleszteni a hiteleit. Coy szerint azonban mindez nem elég: még nagyobb engedékenységre lenne szükség az újabb recesszió elkerülése érdekében.
Coy úgy véli, gazdasági szempontból káros és elfogadhatatlan a bankok gyakorlata, amely minden körülmények között az adósra hárítja a felelősséget – az eladósodott államokra és a lakáshitelt felvevő magánszemélyekre.
A hitelezőknek tudomásul kellene venniük, hogy kintlévőségeik egy jelentős része nem behajtható. Az amerikai lakáshitelek negyede többet ér, mint a jelzálogul szolgáló ingatlan – idézi Coy a legfrissebb adatokat. Így a hitelfelvevők be vannak börtönözve ingatlanukba – ha eladnák, csak adósságuk maradna. A jelenlegi helyzet az ingatlanpiac, az építőipar és általában a gazdaság befagyását eredményezi. A holtpontról csak az jelenthet elmozdulást, ha a hitelezők mély lélegzetet vesznek, és kintlévőségeik egy részét leírják. Ahogyan ez a hasonló helyzetekben az elmúlt századok során számos alkalommal megtörtént.
A legjobb megoldás, véli Coy, ha az adósság nem terjed túl a jelzálognál. Így a hitelbedőlés kockázatán osztozik a bank és a magánszemély: ha az adós nem fizet, az ingatlan a banké lehet, amely azután viszont semmilyen további követeléssel nem állhat elő. Akkor sem, ha az ingatlan kevesebbet ér, mint az adósság. Ilyen szabályok a hitelezőket is nagyobb óvatosságra késztetik, és megakadályozzák, hogy újabb hitelválság alakuljon ki.
Hasonló megfontolásból, az államadósság esetében is közös felelősségvállalásra lenne szükség. Amennyiben általánosan elfogadottá válik a fizetési nehézségekkel küzdő államok hiteleinek elengedése, a hitelezők itt is jobban meggondolják, kinek és milyen feltételekkel folyósítanak kölcsönt.
Az elmúlt hetekben több jeles közgazdász állt elő hasonló célú javaslattal. Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora, a Nemzetközi Valutaalap korábbi kutatásvezetője szerint az infláció elengedése segítene a hitelteher csökkentésében. Ha ugyanis a pénz vásárlóértéke romlik, akkor az adósság is kevesebbet ér. Ami persze ismét csak a hitelezőknek fáj.
Ez a megoldás persze csak azon államok előtt nyitott, amelyek saját devizájukban adósodtak el, és nem kell tartaniuk a növekvő inflációból fakadó árfolyamkockázatoktól.