„Az életpártiak és az abortusz támogatói egyaránt a tudományra hivatkoznak a terhességmegszakítás körüli háborúban. Újabban azonban az életpártiak sikeresebben használják a tudományt a közpolitikai vitákban” – írja Emma Green, az Atlantic magazin kolumnistája.
Az abortusz körüli vita nagy kérdése az emberi élet kezdetének meghatározása. Az abortusz ellenzői és támogatói között dúló vita normatív és világnézeti, ám a két tábor egyaránt igyekszik tudományos érvekkel is meggyőzni egymást. A tudomány és az orvosi technológiák fejlődése ezért jelentős hatással van az abortusz körüli vitákra.
A talán legáltalánosabban elfogadott nézet szerint az élet akkor kezdődik, amikor a magzat már elvben képes lehet az anyaméhen kívüli életre. Ennek a meghatározásnak kulcsszerepe volt a terhességmegszakítást legalizáló precedensértékű 1973-as amerikai alkotmánybírósági ítéletben, majd az 1992-es újabb ítéletben is.
Az elmúlt két évtizedben azonban jelentősen fejlődött az orvostudomány. Az új technológiák egyrészt lehetővé teszik a magzat korábbinál alaposabb vizsgálatát, és egyebek között súlyos betegségek és fogyatékosságok felismerését is. Másrészt viszont az orvostudomány fejlődésének eredményeképpen akár a néhány hétre született koraszülöttek, és a korábban menthetetlen babák is életben tarthatók.
A tudomány fejlődése az életpártiaknak szolgál új érvekkel – véli Green. A modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően már az anyaméhen belüli néhány hetes magzat is látható. A jó minőségű felvételeken már a 18-20 hetes magzatok is emberszerű vonásokat és gesztusokat mutatnak, és emiatt nehezebb úgy érvelni, hogy az ilyen korú magzatok még nem számítanak emberi lénynek. Újabb kutatások szerint a magzat sokkal korábban érez fájdalmat, mint sokáig hitték. Egy másik kutatás pedig arra a meglepő következtetésre jut, hogy már a méhen belüli magzatok is a csecsemőkhöz hasonlóan reagálnak az emberi arcok látványára.
Az abortusz támogatói persze szintén előszeretettel hivatkoznak a tudományra – ismeri el Green. Természetesen mindkét oldal rendszeresen kétségbe vonja azoknak a kutatásoknak a módszertanát, amelyekre a másik hivatkozik. Választáspártiak és életpártiak egyaránt szelektíven viszonyulnak a tudományos érvekhez: csak a saját prekoncepcióikkal egybevágó eredményeket fogadják el, és világnézetük, illetve erkölcsi intuícióik igazolására használják fel őket. Ezért hiába az egyre több tudományos felismerés, az abortusz körüli viták aligha jutnak egyhamar nyugvópontra – jegyzi meg Green. Sőt, a tudományos köntösbe bújtatott világnézeti vita talán még elkeseredettebb és átpolitizáltabb, mint az a szigorúan filozófiai vita, amely arról zajlik, hogy mikor is kezdődik az élet, és mire terjed ki az anya önrendelkezési joga.