„Amerikát mindig is a pártos identitások jellemezték. Most azonban a pártos identitások egyre inkább egybeesnek az ideológiai és a társadalmi identitásokkal. Politológusok szerint ez veszélyes, hiszen gyengíti a kompromisszumra való képességünket” – írja Emily Badger és Quoctrung Bui a New York Timesban.
Badger és Bui felidézi Samara Klar kutatását, amelyből kiderül, hogy az amerikaiak a világnézeti kérdéseket egyre inkább politikai identitásuk alapján ítélik meg. Mint más politológusok is rámutattak, a két nagy párt hívei egyre világosabban elkülönülnek ideológia, vallásosság, etnikai hovatartozás, társadalmi nem és iskolázottság tekintetében. Patrick Egan politológus frissen publikált tanulmánya arra is következtetni enged, hogy az amerikaiak vallási nézeteiket, sőt, etnikai és nemi identitásukat is pártállásukhoz igazítják. Amiből az következik, hogy a politika nemcsak meglovagolja a meglévő világnézeti, életmódbeli és identitásbeli különbségeket, hanem gerjeszti is őket.
Ahogyan mélyül az árok a két tábor között, úgy válnak mind intoleránsabbá egymással szemben a szekértáborok. Nem meglepő, hogy Amerikában a jobb- és a baloldali szavazók homlokegyenest eltérő okból, de egyaránt rendkívül dühösek, hiszen az ideológiai elkülönülés hiszterizálja őket. A pártizmus hovatovább a rasszizmusnál is erősebb előítélet. A politikai ellenfél egyre inkább egzisztenciális ellenségként jelenik meg, akivel szemben minden eszköz bevetése megengedett. Amerika hamarosan Muzafer Sherif szociálpszichológus rablóbarlang-kísérletéhez fog hasonlítani – aggódik Badger és Bui. Sherif kísérletében arra világított rá, hogy a társadalmi elkülönülés kedvez az előítéletek megjelenésének, amelyek a csoportok közötti vetélkedést moderálhatatlan és erőszakos harccá vagy akár polgárháborúvá eszkalálják.
A kérdés már csak az, hogy mit lehet tenni a polarizáció enyhítése érdekében. Általános nézet, hogy a szakadék áthidalásához mindenekelőtt a kényelmes véleménygettókból kellene kitörnünk. Az optimistábbak azt remélik, hogy ha megismerjük a másik oldal érveit, akkor sikerülhet enyhíteni a szekértáborok közötti szembenállást. Szép elmélet, ám egy friss kutatás eredményei kiábrándítóak. Ezra Klein a Vox magazinban beszámol egy amerikai szociológusok által végzett kísérletről, amelyben azt vizsgálták, hogyan reagálnak a hírfogyasztók a sajátjukkal ellentétes szekértáborhoz tartozó Twitter-oldalak követésére. Az eredmény: minél többet találkoztak a másik tábor véleményével, annál inkább elutasították azt, vagyis a véleménygettóból való kitörés még fokozta is a polarizációt.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a Duke Egyetem pszichológusai már azt is felvetették, hogy esetleg meditációval, sőt kábítószerek segítségével kellene a törzsi ösztönök fölébe kerekednünk.