„A Facebook felületén azért legalább van valami vita” – olvassuk a Die Zeit interjúját Jakob Guhl radikalizmus-kutatóval, az Institute for Strategic Dialogue agytröszt munkatársával.
A Die Zeit arra a kérdésre kereste a választ, hogy sikerre vezethet-e a szélsőséges nézetek, illetve az álhírek és az összeesküvés-elméletek elleni harcban, ha kitiltják a radikális tartalmakat megosztó, illetve gyártó felhasználókat. Mert ezt a módszert egyre nagyobb előszeretettel alkalmazzák a nagyobb szolgáltatók.
Guhl szerint ráadásul erősen kétséges, hogy a szélsőséges nézetek és az összeesküvés-elméletek terjedését meg lehet fékezni terjesztőik eltiltásával. Guhl elismeri, hogy a kitiltás hatására a kifogásolt nézetek kevesebb emberhez juthatnak el. Ez hasznos, hiszen a közösségi oldalakon olyanokhoz is eljutnak a szélsőséges eszmék, akik máskülönben nem találkoznának velük.
Igen ám, csakhogy a kitiltott felhasználók könnyen találnak maguknak alternatív, és egyáltalán nem cenzúrázott fórumokat – figyelmeztet Guhl. Ezeken rendszerint kevesebb követőjük van, mint a Facebookon, ám a kisebb és zártabb csoportok még könnyebben radikalizálódnak. A helyzetet tovább rontja, hogy az alternatív, teljességgel moderálatlan oldalakon végképp nincsen semmilyen párbeszéd. Ezek az oldalak még a Facebooknál is egyszínűbb véleménygettók, ahol a hasonszőrű felhasználók egymásra licitálva visszhangozzák, és ezzel felerősítik a csordaszellemet. Guhl intézete, az Institute for Strategic Dialogue is arra az előzetes kutatási eredményre jutott, hogy az alternatív közösségi oldalakon könnyebben radikalizálódnak a fórumok, mint a nyitottabb Facebookon.
Sőt, már maga a kitiltás ténye is a malmukra hajthatja a vizet. Hiszen a politikai elittel összefonódott nagyvállalatok politikai üldözöttjének szerepében tetszeleghetnek, ami kifejezetten kedvez összeesküvés-elméleteiknek, hiszen mártírnak és áldozatnak lenni mindig kifizetődő. Önmagában is aggályos – jegyzi meg Guhl –, hogy magánvállalatok határozzák meg a nyilvánosság szabályait. Ám ennél is visszásabb, hogy még csak nyilvánosságra sem hozzák őket. Vagyis azt sem tudhatjuk pontosan, hogy kiket és miért tiltottak ki. Nem csoda, hogy a kitiltókat politikai elfogultsággal vádolják, és mindenféle összeesküvés-elméletek terjednek a közösségi oldalak tartalomszabályozási elveivel kapcsolatban.
A szélsőséges eszmék terjedése elleni csodaszer receptjét persze Guhl sem ismeri. De úgy véli, hogy már az is sokat segítene, ha a normaszegőket átlátható és világos szabályok alapján tiltanák ki. Derűlátóan hozzáteszi, hogy fontos lenne a párbeszéd erősítése is, hátha a józan érvek is segíthetnek az összeesküvés-elméletek megfékezésében. Azt viszont már ő sem tudja, milyen módon lehetne elérni, hogy a közösségi oldalakon érdemi párbeszéd folyjon.