„A megosztottság hovatovább annyi problémát okoz nekünk, hogy geopolitikai vetélytársaink, Oroszország és Kína már Amerika hanyatlásáról beszélnek. És lehet, hogy igazuk van” – írja a RealClearPolitics hasábjain a társadalmi bizalom kérdésére szakosodott Kevin Vallier filozófus.
A borús cikk apropója a decemberben megjelent és a magyar sajtót is bejárt felmérés, amelyből megtudjuk, hogy sok amerikai fiatal már a randizást is ideológiai alapon szervezi. A jelenség nem újkeletű, ám az meglepő, hogy milyen nagy szerepet játszik a politikai beállítottság a romantikus kapcsolatok kialakításában. A 850 egyetemistával készült kutatásból kiderül, hogy a Demokrata Párttal szimpatizáló fiatalok 71 százaléka nem randizna Trump-szavazóval. A republikánus egyetemisták között 31 százalék kerülné a baloldaliakat. A kérdőív más kérdéseinek esetében is a baloldali fiatalok voltak elutasítóbbak a jobboldalra szavazókkal kapcsolatban. 37 százalékuk még baráti viszonyt sem tud elképzelni velük (a republikánusok esetében 5 százalék nyilatkozott így).
Vallier szerint a jelenségnek több kézenfekvő magyarázata is van. Mivel a baloldaliak vannak többségben az egyetemeken, ők megengedhetik maguknak, hogy elzárkózzanak a republikánusoktól, hiszen így is marad elég potenciális randipartner és barát. Ráadásul ezzel erősítik a baloldaliak összetartozás-érzését, más szóval a csordaszellemet. A párkapcsolatok létrejöttében mindig van szerepe a világnézetnek, márpedig a baloldali fiatalok általában nem vallásosak, ezért hajlamosak a politikai nézetekkel helyettesíteni a felekezeti hovatartozást.
Ám mindennél fontosabb, véli Vallier, hogy a pártszimpátia alapú szelekció a hierarchiában elfoglalt helyet is mutatja. Régen a vagyon, a végzettség, a vallás és az etnikai hovatartozás szolgált a társadalmi státusz kifejezésére. Ezek jelentősége mára csökkent. A politikai hovatartozás azonban egyúttal értékmérő lett: a másik párt szavazóitól elzárkózó fiatalok rangon alulinak tartják, hogy az előbbiekkel lépjenek szoros kapcsolatra, hiszen ezzel elveszítenék felsőbbrendű státuszukat – írja Vallier.
Az újfajta „politikai vakbuzgóság” egyszerre tünete és katalizátora is a társadalmi megosztottságnak, figyelmeztet Vallier. Jól mutatja, hogy milyen mélyek a társadalmi árkok, és előrevetíti, hogy az elkülönülés még nagyobb lehet, hiszen a fiatalok már eleve elzárkóznak a más politikai nézetet vallóktól.
Szerencsére vannak azért olyan kutatási eredmények is, amelyeknek fényében remélhetjük, hogy Vallier félelmei túlzottak. A BBC szociálpszichológiai kutatásokat összefoglaló tudósításából kiderül, hogy a pártos előítéletek sokkal kevésbé befolyásolják a párválasztást, mint azt az önbevalláson alapuló felmérések sugallják. Ahogyan más előítéletek, úgy a pártszimpátián alapulók is jelentősen csökkenek, ha az előzetesen elutasított csoporthoz tartozó egyénekkel kapcsolatba kerülünk. Bármennyire válogatósak vagyunk is, személyes találkozás esetén az előítéletek elveszítik jelentőségüket. Ha partnerünk szimpatikus, akkor könnyen átsiklunk felette, hogy egyáltalán nem felel meg előzetes elvárásainknak, és így az elvben elutasított egyénekkel is romantikus kapcsolatra léphetünk.