„Az amerikai külpolitikának kevésbé ideologikussá kell válnia, ha támogatókat akar szerezni bel- és külföldön” – kommentálja Walter Russell Mead külpolitikai elemző Biden elnök második demokrácia-csúcsértekezletét a Wall Street Journalben.

Az Egyesült Államokban külpolitikájában nagy hagyománya van a demokrácia védelmére való hivatkozásnak. Már Wilson elnök is a világ demokratikussá tételével érvelt az első világháborús hadba lépés szükségessége mellett, Roosevelt elnök pedig a demokrácia és a diktatúra harcaként értelmezte a második világháborút. A hidegháborúban szinte minden elnök tett hasonló kijelentést, és az iraki elleni katonai művelet kapcsán is elhangzott ilyesmi a Bush-kormány részéről, miután tömegpusztító fegyvereket nem találtak Irakban.

Abban tehát nincs nagy újdonság, hogy Biden elnök is a demokráciakártyát veszi elő. Mead mindazonáltal úgy véli, hogy ezúttal hiba a demokrácia  képviseletének bemutatni az Egyesült Államok külpolitikáját. Mead elismeri, hogy Kína és Oroszország, a két fő rivális egyáltalán nem demokratikus állam. Csakhogy a velük folytatott rivalizálásban Washingtonnak szüksége van számos olyan állam támogatására is, amelyekben szintén súlyos a demokráciadeficit. Biden elnök demokráciacsúcsára is több olyan ország kapott meghívást, amely egyáltalán nem tekinthető demokráciának. Ahogyan elemzők arra már az első, tavalyi demokráciacsúcs kapcsán is felhívták a figyelmet, ha Amerika túl komolyan veszi a demokratikus értékek védelmének retorikáját, akkor némely szövetségesei elfordulnak tőle. Különösen akkor, ha az amerikai kormány „emberi jogi keresztesvitézként fellépve” kizárólag a liberális demokráciát tekinti valódi demokráciának, és még inkább, ha elvárja a transzjogok tiszteletét is – jegyzi meg Mead. Hozzáteszi, hogy Washington nagyhatalmi törekvéseit tovább gyengíti, ha a republikánusokat vagy legalábbis Trumpot is a demokrácia ellenségének állítja be, hiszen ennek hatására a jobboldal még kevésbé fogja támogatni a Biden-kormány külpolitikai törekvéseit.

Ross Douthat, a New York Times házi konzervatív kolumnistája nemcsak elméleti eshetőségként beszél a köztes államok elhidegüléséről. A Cambridge-i Bennett Közpolitikai Intézet októberi jelentését idézve arra figyelmeztet, hogy a liberális értékek csak a fejlett nyugati országokban erősödtek. A felmérésből az is kiderül, hogy minél kevésbé liberális egy állam, annál inkább szimpatizál Kínával és Oroszországgal. Minél vehemensebben képviseli Washington a progresszív ideológiát a külpolitikában, annál valószínűbb, hogy elidegeníti az olyan szövetségeseit, amelyek elutasítják a liberális normákat (Douthat itt név szerint megemlíti a demokráciacsúcsra meg sem hívott Törökországot és Magyarországot).

A National Interestben Aaron Rhodes emberi jogi aktivista mindehhez hozzáteszi, hogy Kína saját alternatív demokráciafórumával aktívan is igyekszik erősíteni szövetségi rendszerét azokkal az országokkal, amelyek elutasítják az amerikai liberális demokráciát. Alex Lo, a kínai kommunista vezetéssel rokonszenvező South China Morning Post publicistája ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az amerikai és a kínai demokrácia egyaránt nagyhatalmi célokat szolgál, ám Peking legalább nem várja el szövetségeseitől a kínai vezetés ideológiájának és civilizációs értékeinek átvételét.