„Naivitásból avagy cinizmusból, de az egyszerű munkásoktól a mesterséges intelligencia alapítóiig mindenki ugyanazt az ideológiát fújja, ahelyett, hogy érdemben számot vetne a tényekkel. A közvélekedést és a piaci folyamatokat egyaránt a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket eltorzító csodaváró felhajtás uralja, amelyet a technológiai szektor szereplői terjesztenek” – olvassuk a Palladium futurológiai magazinban Ash Milton számvetését a mesterséges intelligenciában rejlő piaci potenciállal.
Ahogy már a jelentős technológiai újítások esetében lenni szokott, a mesterséges intelligencia megjelenését is a csodaváró narratívák kísérik. Széles körben elterjedt nézetek szerint a mesterséges intelligencia forradalmi változásokat hoz az emberi tudás terén és átformálja a társadalmakat. De talán ennél is kézenfekvőbbnek tűnik, hogy az új technológiának hála majd kevesebbet kell dolgoznunk.
Megszokhattuk már, hogy ilyenkor a közkeletű narratívák elszakadtak a valóságtól – írja Ash. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos elképzeléseink egy része az elmúlt évtizedekben népszerű tudományos-fantasztikus regények és filmek elbeszéléseire emlékeztet. Azt sugallják, hogy a mesterséges intelligencia elképesztő dolgokra képes, és megállíthatatlanul terjed. A helyzet azonban korántsem ez. A Google úgy dobta piacra a „mesterséges mély neurális hálózatok” elvén alapuló Duplex nevű beszédfelismerő alkalmazását, hogy az a rábízott egyszerű feladatok 40 százalékát képtelen volt elvégezni, holott a Google úgy reklámozta az applikációt, mintha képes lenne emberi párbeszédre. Ash információi szerint a startupok körében elterjedt gyakorlat, hogy még csak elvben létező, vagy legfeljebb félkész szolgáltatásokat reklámoznak és árulnak. Gyakran szemérmesen hallgatnak róla, hogy a mesterséges intelligencia egyelőre korántsem autonóm, mert működtetése, legalábbis egyelőre, hatalmas humánerőforrást igényel. Mint ahogyan arról is, hogy leginkább csak az egyszerű, monoton és mechanikus munkafolyamatok válthatók ki vele.
A valóságtól elszakadt várakozásokat jelzi, hogy a mesterséges intelligencia széles körben elterjedt piaci hívószóvá vált. Egy kutatás szerint az európai MI-startupok közel fele csak pénzmágnes marketingeszközként használja a mesterséges intelligencia kifejezést: a mesterséges intelligenciára utaló projektismertetés akár 50 százalékkal több befektetést vonz. Hovatovább már egyes élelmiszerláncok, húsfeldolgozók és fűtésrendszereket gyártó cégek is a mesterséges intelligencia alkalmazásával igyekeznek magukat korszerűnek beállítani, és ezzel piaci előnyre szert tenni.
A mesterséges intelligencia az emberek számára nehezen átlátható, misztikus technológia, érthető hát, ha a laikusok a szakavatott hozzáértők véleményére hagyatkoznak. Csakhogy a szakértők, mindenekelőtt a Szilícium-völgyi techguruk és cégek anyagilag érdekeltek az MI-vel kapcsolatos csodavárás felkorbácsolásában. A realitásoktól elszakadt várakozásokat az árak felhajtásában érdekelt technológiai cégek és techguruk terjesztik a befektetők pénzére ácsingózó tőkealapok hathatós közreműködésével, mígnem a mánia öngerjesztő, a tizenhetedik századi holland tulipánlázhoz és a kétezres évek dotkomlufijához hasonló piaci buborékká válik.
Ash ugyanakkor azzal a jó hírrel szolgál, hogy az érdekelt piaci szereplők marketingjén alapuló piaci buborék kipukkadása sem temeti majd maga alá a mesterséges intelligenciát. A valóban hasznos és ígéretes fejlesztéseket kínáló cégekre minden bizonnyal akkor is lesz igény és pénz, ha a mesterségesen gerjesztett mániát meglovagolni vágyó, ám piacképes tervek nélküli startupok kiszáradnak. Ash egyebek között arra alapozza optimizmusát, hogy Elon Musk a Twitter megvásárlása után a cég alkalmazottainak 80 százalékát elbocsátotta, a szolgáltatás azonban fennakadás nélkül tovább működött.