„Egyesek az antiszemitizmust és a zsidók iránti együttérzés hiányát panaszolják fel. Mások viszont a palesztinokkal szembeni érzéketlenséget és muszlimellenességet látnak ebben. Részben mindenkinek igaza van, ám mindenki téved is” – olvassuk a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Saba-Nur Cheema politológus és Meron Mendel társadalomkutató cikkét az izraeli-palesztin háború kapcsán kialakult németországi vitákról.
Németországot furcsa kettősségek jellemzik a gázai háború megítélésében – írja Cheema és Mendel. A kormány határozottan kiáll Izrael mellett, és kemény fellépést ígért az antiszemitizmussal szemben, egyebek között a zsidóellenes nézeteket valló bevándorlók kitoloncolása is felvetődött. A közösségi média és az utca viszont a palesztinpárti véleményektől hangos (igaz, közvélemény-kutatások szerint a németek többsége Izraelt támogatja).
Nagy vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy Németországot csakugyan arra kötelezi-e történelme, hogy kiálljon Izrael mellett és az antiszemitizmus ellen. Robert Habeck alkancellár egyebek között a holokauszt miatti német felelősségre hivatkozva támogatta Izrael gázai akcióját. Marco Buschmann igazságügyi miniszter szerint az Izrael melletti elkötelezettség, a holokauszttal való szembenézésben gyökerezik, és mint ilyen, a német identitás szerves része.
Mások viszont attól tartanak, hogy a holokauszt miatti bűntudat elfogulttá teszi a németeket. Korábban a radikális jobboldali AfD-től lehetett ilyesmit hallani, ma viszont már baloldali értelmiségiektől is, meg persze a palesztinpárti tüntetőktől. Slavoj Zizek szlovén celebfilozófus a „holokauszttal kapcsolatos rögeszmével” magyarázta, hogy szerinte a németek közönyösen szemlélik a palesztinok szenvedését. Susan Neimann baloldali filozófus, a német emlékezetpolitika szakértője a Szociáldemokrata Párt egyik ünnepségén „kötelező filoszemitizmust” emlegetett, majd a Frankfurter Rundschauban azt írta, hogy a történelmi lelkifurdalás miatt Németország Izrael kritikátlan támogatójává vált, ahelyett, hogy az egyetemes emberi jogok mellett szállna síkra, és követelné Izraeltől, hogy a palesztinok jogait is tartsák tiszteletben. Heiner Roetz sinológus egyenesen azzal vádolja Németországot, hogy a palesztinok rovására igyekszik tisztára mosni lelkiismeretér. Deborah Feldman Berlinben élő zsidó származású amerikai író hasonló szellemben nyilatkozva bírálta a német kormányt amiért a holokausztért viselt felelősség miatt szemet huny a palesztinok jogainak sárba tiprása felett. Feldman szerint a palesztinokkal szolidaritást mutatókat és az Izraelt bírálókat, köztük a zsidó származásúakat is, elhallgattatják és leantiszemitázzák.
Mások viszont alaptalannak és kártékonynak tarják a Németországot Izrael-párti elfogultsággal vádoló véleményeket. C. Bernd Sucher, a Nem biztonságos haza: zsidó életek Németországban 1945-től napjainkig címmel novemberben megjelent könyv szerzője úgy látja, hogy Németország közel sem mutat akkora szolidaritást Izraellel mellett, mint az Oroszország által megtámadott Ukrajna iránt. Jörg Lau, a Die Zeit kolumnistája összeesküvés-elméletnek tartja az állítást, hogy Németország kritikátlanul támogatja Izraelt, hiszen az elmúlt évtizedek kormányfői rendre szót emeltek Ciszjordániába költöző izraeli telepesek terjeszkedése ellen, sőt, mint írja, a palesztinok elnyomása miatt is. Alan Posener abszurd ostobaságnak tartja, hogy az Izraelt bíráló németeket üldözik. Ulrich Gutmair a baloldali Tageszeitungban úgy véli, hogy mint a palesztinpárti nézetek népszerűsége a fiatalok körében világosan mutatja, a németeket csöppet sem nyomasztja már a náci múlt.
A helyzet bonyolultságát jól szemlélteti, hogy még Jürgen Habermas sem úszta meg az elfogultság vádját amiért nyílt levélben szót emelt az antiszemitizmus ellen és kiállt Izrael gázai akciója mellett. Bár a tekintélyes szociológus-filozófus felszólította Izraelt a civil életek megóvására, bírálói szerint Habermas szolidaritása csak a zsidókra terjed ki, a németországi és a gázai palesztinokra nem. Andreas Rosenfelder, a Welt publicistája pedig egyenesen azzal vádolja Habermast, hogy Izrael-pártiságával akarva-akaratlan szalonképessé teszi a Hamász népirtó ideológiáját.
A szemle elején idézett Cheema és Mendel is úgy gondolja, hogy az Izrael-párti német álláspontot a holokauszt miatti eltúlzott felelőségben keresők valójában „kóserpecséttel látják el” az Izrael elpusztítására törekvő radikális palesztin nézeteket. Ám azt ők is elismerik, hogy érdemi vitát aligha lehet folytatni az ügyben. Hasonlóan vélekedik Moritz Rinke író a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Szerinte a megosztottság mértéke és hevessége lehetetlenné teszi, hogy egyszerre érezzünk együtt a zsidókkal és a palesztinokkal.