„Nincs abban semmi rossz, ha valaki spirituális értéket tulajdonít a munkájának. Feltéve, hogy ezt meglovagolva nem zsákmányolja ki egy milliárdos” – olvassuk a Commonweal magazinban Drew Calwert kaliforniai író recenzióját Erik Baker történésznek az amerikai munkakultusz ideológiai alapjait elemző könyvéről.
Az Egyesült Államoknak nagy hagyománya van a munkakultúra kutatásának, ami nem meglepő, hiszen az amerikaiak jóval többet dolgoznak, mint más fejlett országok polgárai. Max Weber és követői a klasszikus kapitalizmus alapjául szolgáló protestáns puritanizmust teszik felelőssé a munka fetisizálásáért. Mások az etikai gyökereitől elszakadt kapitalizmust, a materiális értékek elterjedését okolják a modern munkamániáért. A szenvedélyesebbek egyenesen odáig mennek, hogy a gyakran haszontalan, a hatékonyságot egyáltalán nem növelő robot csak arra jó, hogy kitöltse az emberek üres idejét és újabb fölösleges menedzseri pozíciók létrehozását tegye lehetővé.
A hatékonyságot növelő menedzserszemléletet egyesek a szovjet tervgazdálkodással állítják párhuzamba. De az ennél meredekebb összevetések sem ritkák. Stefan Kühl német szociológus friss könyvében a náci kollektivista és vezérelvű szemlélet átmentéseként értékeli a modern menedzsertudományt.
Baker nem megy ilyen messzire. Szerinte a munkaholizmus a protestantizmusban gyökerező kapitalista vállalkozói szellem és a New Age spiritalizmusának ötvözéséből született: Henry Ford és a hippikultúra szerelemgyereke. „Business schoolok, tanácsadók és motivációs menedzserek népszerűsítik a vállalkozó szellemet, miközben a pszichológia tudományát használó önmegvalósítás-guruk azt prédikálják, hogy a munkában teljesedhetünk ki” – idézi Calwert a könyv fülszövegét. A menedzserszemlélet és a pozitív konyhapszichológia ötvözéséből létrejött felfogás szerint a kreativitás és a kemény munkavégzés így nemcsak materiális szempontból fontos, hanem spirituális, sőt, transzcendentális dimenziót nyer: a munka által nemcsak nyereséget termelünk, hanem közben egyúttal megvalósíthatjuk önmagunkat. Baker példák tucatját sorolja az teória különböző változataira, egyebek között Csíkszentmihályi Mihály flow-eméletét.
Sem Baker, sem pedig a recenzens Calwert nem foglalkozik azzal, hogy a pozitív New Age gondolkodás segítségével valóban megvalósíthatjuk-e önmagunkat. Szerintük a szemlélet igazi célja a hatékonyság növelése: minél inkább spirituális tevékenységnek tekintik a dolgozók a munkát, annál többet dolgoznak és annál kevesebb anyagi ellenszolgáltatással is beérik. Vagyis, ha a pozitív pszichológia a dolgozók boldogságát nem növeli is, a vállalatok és vezetésük gazdagodását nagyban elősegíti.