„Ahhoz, hogy szembeszálljanak mind a Turmp-kormány, mind a woke-ok támadásával, az egyetemeknek kiegyensúlyozottabbnak és mértékletesebbnek kell lenniük. Nem állhatnak ki egyszerre a radikális egyetemi aktivizmus mellett és működhetnek méregdrága elitképzőként” – olvassuk a Chronicle of Higher Education felsőoktatási magazinban Robert S. Huddleston New York-i irodalomtörténész recenzióját David Rieffnek az egyetemek identitásválságát elemző Vágy és végzet című könyvéről.

A Trump-kormányzat egész pályás letámadást indított a legtekintélyesebb egyetemek ellen. Az offenzíva nem váratlan, hiszen Trump már a kampány során sem hagyott kétséget afelől, hogy megvonja támogatást az olyan felsőoktatási intézményektől, amelyek intézményi szinten támogatják a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás (DEI) programját. Hasonló eljárásra számíthatnak azok az egyetemek is, amelyek túl nagy teret engednek a radikális Izrael-ellenes csoportoknak. Trump lépései nyomán milliárdos állami támogatástól eshetnek el Amerika elitegyetemei, sőt, akár az akkreditációjuk is veszélybe kerülhet.

Huddleston osztja a baloldali liberális Rieff véleményét, miszerint a Trump-kormány sérti az egyetemi autonómiát és az oktatás szabadságának elvét. Ezért jogosnak tartja a tiltakozást ellene. A dolog szépséghibája, hogy a progresszív baloldali aktivizmust nemhogy eltűrték az egyetemek, de hídfőállásai voltak . A most a szólásszabadság nevében tiltakozók korábban nyíltan kiálltak a woke eszmék mellett, és elhallgattatták a másként gondolkodókat. A tudomány semlegességének elvét régen feladták, politikai szerepet vállaltak, ezért nincs mit csodálkozni rajta, hogy a Trump-kormány célkeresztjébe kerültek.

Rieff könyvében azt állítja, hogy az egyetemek körüli viták a felsőoktatás rendszerszintű válságából fakadnak. A társadalmi igazságosság és méltányosság jelszavát zászlóra tűző egyetemek az elit társadalmi előjogait betonozzák be. A nagy állami támogatást élvező elit magánegyetemekre leginkább csak a tehetős családok gyerekei juthatnak be, hiszen más nem tudja megfizetni a horribilis tandíjat (a legjobb egyetemeken a tandíj és egyéb költségek az évi 90,000 dollárt is elérik).

Rieff ennek fényében úgy látja, hogy a progresszív baloldali ideológia felkarolása puszta erényfitogtatás. A magukat gyakran az elnyomás áldozatának beállító progresszív diákok azt állítják, hogy a társadalmi igazságosságot képviselik, miközben a diploma a jól fizető állásokhoz nyitja meg utat és a végzett hallgatóknak eszük ágában sincs érdemben tenni az egyenlőtlenség ellen. Mindennek fényében csöppet sem meglepő, hogy közvélemény-kutatások szerint az elmúlt években jelentősen csökkent az egyetemek iránti bizalom.