„A kormány bürokráciaellenes hadjáratának ötlete nem Trump vagy Musk fejéből pattant ki. Még csak nem is a kormányzati beavatkozás csökkentését szorgalmazó konzervatív eszmékből származik” – írja a New York Timesban Nathan Levine, a konzervatív Heritage Foundation kutatója.
Az Elon Musk vezette kormányzati hatékonysági hivatal (DOGE) kemény bírálatokat kapott a maga bürokrácia- és kiadáscsökkentési programjáért. Mint arról a Metazin is beszámolt, volt, aki fasisztának bélyegezte, mások a kínai kulturális forradalommal, megint mások a kelet-európai rendszerváltás utáni sokkterápiával és tömeges privatizálással állították párhuzamba. Pedig a túlburjánzó állami szféra és szabályozások visszavágása elvben a liberális, sőt, a baloldali eszmékkel is összeegyeztethetők.
Cikkében Levine a menedzseruralom-ellenes hagyományban keresi a bürokráciacsökkentés forrását. James Burnham, a trockistának indult filozófus és politikai gondolkodó már 1941-ben megjelent Menedzserforradalom című könyvében leírta, hogy a nyugati kapitalista rendszerekben a tőkések uralmi szerepét egyre inkább a menedzserek veszik át: ők irányítják a termelést és egyre inkább a kormányzást is ők határozzák meg. Az ő modellje szerint minél nagyobbra nő a technokrata elit hatalma, annál nagyobb lesz az elnyomás. Levine megjegyzi, hogy a Burnham elméletét recenzensként bemutató Orwell sokat merített Burnham gondolataiból: innét származhat a gondolat, hogy a kapitalizmus megdöntése nem a nép uralmát hozza el, hanem a bürokrácia totalitárius diktatúráját.
A modern menedzserállam mindig talál okot az állam hízlalására, és vele saját hatalmának növelésére – jegyzi meg Levine. A hidegháború idején a fegyverkezés, aztán a jóléti állam erősítése volt az indok. És idővel a konzervatívok is feladták a reménytelen harcot, és beálltak azok sorába, akik a boldogságot és jólétet az állam segítségével óhajtják elérni. Levine megjegyzi, hogy a folyamat eredményeként létrejött menedzserréteg önálló erővé vált. Ha nem is háttérhatalommá, amely titkos politikai összeesküvést sző, mindenesetre saját érdekeit képviselő csoporttá, amelynek tagjai saját jól felfogott érdekükben csírájában elfojtanak minden, az állami beavatkozás csökkentését célzó tett kísérletet.
Mindez pedig alapjaiban ellentétes a demokráciával – véli Levine. Hiszen a választópolgárok nem képesek leváltani az önálló hatalmi ággá vált hivatalnokréteget, és a demokratikusan megválasztott kormányok bicskája is beletörik a bürokráciacsökkentésbe. A populista Trump azért indított egészpályás letámadást, mert úgy látja, hogy csak akkor lehet esélye a kiadáscsökkentésre, ha egyúttal az állami hivatalnokok hatalmát is megtöri, amihez elengedhetetlen az utánpótlást szállító hátországnak, a baloldali haladó egyetemi elitnek a legyőzése is. Teljes elitváltás híján ugyanis esély sincs a menedzserek oligarchiájának legyőzésére. Trump azért lépett szövetségre a technológiai szektor vezetőivel, többek között Muskkal, mert ők is természetes ellenségüknek tekintik a túlszabályozást és az állami újraelosztást. Más kérdés – jegyzi meg cikke végén Levine –, hogy egyelőre bukásra állnak, hiszen a nagy csinnadrattával beharangozott kiadáscsökkentés csak a remélt megtakarítás töredékét tudta megvalósítani.