Őrülten hasznos tudományos jótékonykodás

2025. szeptember 7.
Őrülten hasznos tudományos jótékonykodás

Nemcsak az adófizetők pénzét költő kormányok, hanem a saját vagyonukat osztogató jótékony filantrópok is egyre inkább megválogatják, hogy milyen kutatási projekteket támogatnak. Csakhogy minél óvatosabbak, annál kevésbé van esély igazán újszerű felfedezésekre.

„A második világháború óta egyre bürokratikusabbá vált a tudomány támogatása. Így aztán a különc ötletek elesnek a támogatástól. Pedig a fertőzéses kórokozók elmélete és a kontinensek mozgásának tézise, sőt a relativitáselmélet is különc ötletként indult” – olvassuk a Palladium tudománynépszerűsítő oldalon Stuart Bucktól.

A tudományos életben ma racionális kockázatkerülés uralkodik. Mivel a tudományos szempontból nagy jelentőségű, újszerű kutatások kockázatosak, inkább az akadémiai előmenetelt jobban segítő, biztonságos, ám jelentéktelenebb projektek kapnak támogatást. Miközben minden illetékes intézmény és döntéshozó azt hangoztatja, hogy újszerű, forradalmi felismeréseket eredményező ötleteket vár. Valójában azonban a kormányzat és a jótékony filantrópok kutatásfejlesztési ösztöndíjait rendre a kevésbé újszerű eredményekkel kecsegtető, ám kevésbé kockázatos pályázatok nyerik el.

Buck szerint a jelenség hátterében a kutatásfejlesztési támogatások túlzott bürokratizálódása áll. Érthető, hogy sem a kormány, sem pedig a jótékony magánadományozók nem akarják sarlatánságra költeni a pénzt. Ezért tudományos szempontból megalapozott projekteket keresnek. Hogy pedig mi számít annak, azt az elismert intézmények elismert tudósai döntik el. Ez pedig azzal jár, hogy azok a kutatási pályázatok lesznek sikeresek, amelyek a jelenlegi tudományos paradigmákon belül mozognak. Az igazán újszerűek azonban nem. Buck példaként megemlíti, hogy a Nobel-díjas Karikó Katalinnak a koronavírus elleni oltást megalapozó kutatásait korábban kirostálták.

A tudomány történetéből tudjuk, hogy a bevett tudomány kereteit szétfeszítő, új távlatokat nyitó felfedezések jelentős része hóbortos ötletnek, sőt összeesküvés-elméletnek vagy nettó sarlatánságnak tűnt az elismert tudósok szemében, és mint ilyen, aligha kaphatott volna kutatási támogatást. Mivel a kormánytól nem várható, hogy hóbortos kutatási tervekre költse az adófizetők pénzét, Buck a gazdag filantrópokat biztatja: engedjék szabadon a fantáziájukat, és merjenek csakazértis támogatni a bevett tudomány szempontjából hóbortosnak tűnő projekteket. Még ha az így kiválasztott kutatások zöme tényleg semmilyen eredményt nem hoz is, legalább esélyt kapnak a forradalmi felfedezések.