„Az inkluzív intézmények önmagukban nem szavatolják az erős gazdaságot és a jólétet, csak a lehetőséget teremtik meg hozzá” – fejtegeti Daron Acemoglu a Substack közgazdasági platformon Yascha Mounk politológussal beszélgetve.

Mint a Metazinban olvasható volt, Acemoglunak és két szerzőtársának Nobel-emlékdíja sok kritikát kapott. A bírálók szerint díjazott elméletüket régen megcáfolta a tudomány. Nem igaz ugyanis, hogy elég liberális intézményeket telepíteni valahová, s máris indulhat a gazdasági fellendülés.

A kritikákra reagálva Acemoglu kifejti, hogy ilyesmit nem állítottak James Robinsonnal közös Miért buknak el a nemzetek? című könyvükben. Azt állapították meg, hogy gyorsan gazdagodó társadalmak ott jöttek létre, ahol inkluzív intézmények épültek ki, vagyis ahol a tulajdont védi az állam, és a hatalom a társadalom nyilvános ellenőrzés alatt áll. Acemoglu a gyarmatok példáján igyekszik igazolni a tételt. Az európai anyaországok lakói Afrikában is igyekeztek szerencsét próbálni, de csaknem mind meghaltak, mert szervezetük nem volt rezisztens az ott mindennapos kórokozókra. Amerikában és Ausztráliában viszont meg tudtak maradni. A gyarmattartó hatalom az őshonos lakosság lázongását mindenütt kíméletlenül elfojtotta, ám az európai telepesek alkupozícióban voltak a hatóságokkal szemben. Észak-Amerikában így a 17. században inkluzívabb intézményrendszert tudtak kialakítani, mint amilyen Angliában működött. A jogállami intézményrendszer azonban nem egyszer s mindenkorra adott – teszi most hozzá Acemoglu. Minduntalan kihívások érik, és konfliktusok közben alakul, mégpedig szüntelenül.

Második díjazott művében, amely már a múlt évtizedben készült, ő és új szerzőtársa, Simon Johnson finomított az elméleten. A szűk folyosó című kötet azt mutatja be, hogy a két negatívnak tekintett véglet, a teljesen központosított, despotikus állam, illetve az államnélküliség között igen keskeny az a tér, amelyben a jogállam működhet. A gazdaság szereplői nincsnek biztonságban sem akkor, ha túl erős az állam, sem akkor, ha túl gyenge. Mindkét szélsőséggel szemben az önszerveződő társadalom elemei, a civil szervezetek segíthetnek létrehozni a kényes, de nélkülözhetetlen egyensúlyt.

A beszélgetésben Acemoglu tovább árnyalja álláspontját: ma már nem zárná ki, hogy tartósan is fennmaradhat akár egy despotikus, akár egy szinte állam nélküli berendezkedés, amelyben oligarchák vagy helyi hadurak lényegében akadálytalanul érvényesítik érdekeiket. Elismeri továbbá, hogy Kína – despotikus rendszere ellenére is – eddig igen hatékonyan tudta növelni gazdasági teljesítményét. Ezt annak tudja be, hogy Kínában másfélezer éves hagyománya van a jól tanulók, a jól teljesítők kiválasztásának. Fenntartja azonban eredeti állítását, miszerint az ellenőrizetlen állami hatalom végső soron a fejlődés gátjává válik.