„A jobboldalon sokaknak csábító lehetőség Charlie Kirk gyilkosságát a tanszneműek kollektív hibáztatására használni, ahogyan a baloldal számára is csábító lehetőség élből megbélyegezni mindenkit, aki bármilyen összefüggést lát a transzidentitás és az erőszak között. Egy normális társadalomban ennél azért megfontoltabbnak kellene lenni. Mindenki jobban járna, ha a tényekből indulnánk ki” – javasolja az UnHerd magazinban Benjamin Ryan a Charlie Kirk meggyilkolása kapcsán a transzneműkkel kapcsolatban kialakult vita kapcsán.

Az internet bugyraiban már akkor szárnyra kaptak, sőt, a fősodratú konzervatív médiába is eljutottak a merényletet a transzneműséggel kapcsolatba hozó magyarázatok, amikor még semmit sem lehetett tudni az elkövetőről. Miután kiderült, hogy a merénylő egy transzneművel élt együtt, egyes források már transznemű bűnszervezetekről kezdtek spekulálni és arról értekeztek, hogy a transzneműség militáns erőszakkultúra. Ifjabb Donald Trump egyenesen a hormonkezeléseket tetette felelőssé a gyilkosságért. A konzervatív Heritage Foundation követelte, hogy az FBI vizsgálja ki a „transzideológia által inspirált erőszakot és szélsőségességet”. Hasonló gondolatok már a tavalyi minneapolisi iskolai mészárlás kapcsán is elterjedtek.

Ryan statisztikákat és kutatásokat idéz, amelyek szerint nincs összefüggés a transzneműség és az erőszakos bűncselekmények között. Elismeri, hogy kevés adat áll rendelkezésre, de ezek alapján mindenenestre nem lehet azt állítani, hogy a transzneműek körében magasabb lenne az erőszakos bűncselekményeket elkövetők aránya. Sőt, a transzok sokkal inkább elszenvedői, mintsem elkövetői az abúzusnak és az erőszaknak.

Másrészt viszont számos kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a transzneműség járványként, vagy inkább divatként, társadalmi mániaként terjed. Számos kutatás igazolja azt is, hogy a nemi diszfóriában szenvedő fiatalok többsége valamilyen mentális betegséggel is küzd, és kiugróan magas közöttük a depresszióban szenvedők és az öngyilkosságot megkísérlők aránya.

Mindennek fényében Ryan indokoltnak látná alaposabban megvizsgálni azt a jelenséget, hogy bizonyos, akár erőszakos cselekedetekre hajlamos mentális betegeket tévesen transzneműként azonosítanak, pontosabban az érintettek transzneműségükkel próbálják megmagyarázni egyéb pszichés problémáikat, kikerülve ezzel a szakorvosok látóköréből.

Ennek a lehetőségnek a tisztázását azonban lehetetlenné teszi a baloldali dogmatizmus – jegyzi meg Ryan. A baloldalon ugyanis transzfóbnak bélyegzik azokat, akik egyes egyének transzidentitását kétségbe vonva felvetik, hogy esetleg valamilyen egyéb probléma állhat a háttérben.