„Október 7-e után összeomlott alapvető kifejezéseink jelentése. Népirtás, ellenállás, erőszak, háború, demokrácia, baloldal, jobboldal, rasszizmus, kolonializmus, antiszemitizmus – a fogalmak elvesztették a jelentésüket” – olvassuk a Süddeutsche Zeitungban az izraeli-palesztin háború kirobbanásának második évfordulóján.
A cikk szerzője Eva Illouz francia-izraeli szociológus, az Izrael-ellenességet az antiszemitizmustól elkülönítő Jeruzsálem-nyilatkozat egyik aláírója. Illouz a tavaly megjelent Október 8. című könyvében a Hamász terrortámadása kapcsán fellobbant baloldali Izrael-ellenességet és antiszemitizmust elemzi. A vállaltan baloldali szociológus az egyetemekről elterjedő posztsrukturalista elméletekből, az identitáspolitikából és a világot elnyomók és elnyomottak bináris kategóriáiban értelmező antikolonialista szemléletből eredezteti a progresszív Izrael-ellenességet. Az Izrael-ellenesség történetének áttekintésében a náci gyökerű iszlamizmus mellett a sztálini és hruscsovi anticionizmusnak is jut szerep.
A gázai háború átrendezte a viszonyokat Izraelben és a Közel-Keleten. Netanjahu saját hatalmának megerősítésrére használja a történteket, nem törődik az izraeli túszokkal és az „aránytalanul sok” palesztin áldozattal, amivel rendkívül sokat ront Izrael nemzetközi megítélésén – írja friss cikkében Illouz . Az antiszemitizmus elleni harcban – teszi hozzá – aligha használ, hogy Netanjahu antiszemitának nevez mindenkit, aki kormányát bírálja.
A háború Nyugaton is „átrendezte a morális és a politikai térképet” – folytatódik Illouz fejtegetése. A baloldal kettészakadt: a régimódi, béke- és egyenlőségpárti, liberális szociáldemokratákra illetve a progresszív baloldalra. Az utóbbiak nem a megbékélést keresik, hanem Izrael-ellenes antikolonialista gyűlöletkeltésre használják a konfliktust.
A nyugati zsidó diaszpóra is megosztottá vált. A zsidó nemzetállam kérdése mindig is megosztotta a nyugati zsidóságot, most azonban a diaszpórában egyre hangosabbak Izrael bírálói. A legfrissebb felmérések szerint az amerikai zsidók 61 százaléka szerint Izrael háborús bűncselekményeket követ el Gázában, 39 százalékuk pedig egyenesen népirtásról beszél. A jobboldali zsidók 85 százaléka helyesli a gázai katonai akciót, a demokratapárti zsidóknak viszont mindössze 31 százaléka.
Illouz szerint a diaszpóra megosztottsága magyarázza, hogy a zsidók egy része a radikális jobboldali pártok szövetségese lett. Miközben a progresszív baloldal soraiban Izrael népszerűtlen, a nyugati radikális jobboldal az antiszemitizmus elleni harc élharcosává vált. Illouz ezt ammal tulajdonítja, hogy a jelenlegi izraeli kormány etnonacionalista és iszlámellenes politikája kapóra jön a nyugati jobboldalnak a bevándorlásellenes harcban. A nemzeti azonosságra és a zsidó-keresztény civilizációs értékekre hivatkozva könnyebb a nem európai, főleg muszlim bevándorlók ellen mozgósítani. És persze a baloldal kritikájára, sőt, a nem tetsző vélemények elhallgattatására is alkalmas eszköz az antiszemitizmus elleni harc.
Illouz elismeri, hogy voltak pozitív fejlemények is az elmúlt két évben. Az arab országok többsége békét akar, és lemondott Izrael elpusztításáról. Az iráni atomprogram lebombázását is jó hírnek tekinti. Összességében azonban nem derűlátó sem a közel-keleti béke, sem pedig a nyugati zsidóság kilátásaival kapcsolatban.