„Amerikának minden korábbinál inkább agresszív monumentalizmusra van szüksége” – olvassuk az UnHerd magazinban Fraddie Sayers esszéjét.

Az elmúlt évtizedekben többször fellángolt az Egyesült Államok történetével kapcsolatos vita. Sayers a hatvanas évek baloldali mozgalmaiból eredezteti a revizionista történelemszemléletet, amely leszámolna a nemzeti mítoszokkal, és azt sürgeti, hogy az ország nézzen szembe a különböző etnikai kisebbségek ellen elkövetett igazságtalanságokkal. A múlt értelmezésének nemcsak szaktudományos, hanem egyben politikai tétje is van. A rabszolgatartásra és az őshonos népekkel szembeni elkövetett igazságtalanságokra hvatkozó baloldali aktivisták a történelmi igazság nevében szobrokat döntenek. A jobboldal nemzetietlennek ítéli a woke mozgalmak által képviselt mai revizionizmust, és a hazaszeretet nevében védelmébe veszi a nemzeti nagyság narratívája köré szerveződő hagyományos történelemszemléletet.

Sayers felidézi, hogy Trump elnök kemény fellépést ígért a szerinte a nemzeti öntudatot sértő, a kollektív identitást gyengítő történelmi narratívák ellen. Nemcsak az iskolákban igyekszik megerősíteni a patrióta szemléletű történelemoktatást, hanem az építészetet is segítségül hívja a nemzeti büszkeség védelmében. Trump már politikai karrierje előtt is monumentális, díszes, figyelemfelkető (kritikusai szerint hivalkodó és giccses) épületeket emelt. Első elnöksége során számos rendeletet hozott a nemzeti emlékezet védelmében, egyebek között indítványozta az amerikai nemzet nagyjainak emléket állító szoborpark létrehozását (Biden aztán visszavonta a rendeletet). Második elnökségének első napján memorandumban állt ki az Amerika nagyságát erősítő építészet mellett.

Alexis de Tocqueville a 19. század elején méltatta a szerény és praktikum vezérelte amerikai építészetet, és azt írta róla, hogy az amerikai demokrácia szelleme tükröződik benne. Sayers ezzel szemben úgy véli, hogy a nemzeti identitást a monumentális épületek segítségével lehet életben tartani. „Országunkat nem a szabad piac és nem is a központi kormányzat viszi előre, hanem az emberek, akik viszont hősökre vágynak.” Esszéje végén Sayers megemlíti, hogy Trumphoz hasonlóan az európai jobboldalon is egyre többen ismerik fel a nemzeti monumentalizmus jelentőségét, amit a baloldaliak szemében eretnekség. Tévednek – írja Sayers – de olyannyira hatásos dolognak tartja a monumentalizmust, hogy szerinte a baloldal okkal tart tőle.