„Nem nehéz megérteni, hogy a kormány miért élvezi, ha kritizálják az ízlésvilágát. A MAGA-esztétika közönségességét és giccsességét bíráló progresszívok elitista logikája a populizmusnak hajt hasznot, hiszen az üzeni, hogy az elit lenézi az átlagember életmódját, szokásait, erkölcseit és ízlését” olvassuk Noah Swank esszéjét a Point magazinban.
Donald Trump ízlése évek óta megbotránkozást vált ki a baloldali és a liberális ítészekből. Amikor Trump a közösségi médiában olyan képeket és videókat tesz közzé, amelyek Supermanként, hadvezérként vagy éppen pápaként jelenítik meg őt, rendre kiveri a biztosítékot a baloldalon. Liberális esztéták hasonlóan ízléstelennek tartják a Trump-torony stílusát és az elnök egyéb építményeinek esztétikáját. Nem kevésbé giccsesnek és rongyrázónak tekintik az amerikai elnök által átrendezett, arannyal frissen befuttatott Ovális Irodát és bírálják a Fehér Ház átépítését, beleértve a rózsakert lebetonozását, a Lincoln-fürdőszoba átépítését és a közelmúltban lebontott keleti szárny helyére tervezett báltermet.
Bírálói előszeretettel értékelik Trump ízlését a megalománia és egyéb negatív személyiségjegyek bizonyítékának. A merészebbek a politikai nihilizmust, a diktatúrára való hajlamot, sőt a fasizmus iránti vonzalmat vélik felfedezni a mesterséges intelligenciával létrehozott vizuális tartalmakban, amelyeket az elnök tesz közzé az nterneten.
A giccs régóta kedvelt eszköze a politikai propagandának – ismeri el Swank. A totalitárius rezsimek tömegesen alkalmazták a giccset a tömegek feletti hatalmuk megerősítéséhez, miközben üldözték a „degeneráltnak” minősített modern művészetet (amit persze ideológiai ellenfeleik ki is használtak: felkarolták az üldözött irányzatokat).
Trump ízlésének bírálata azonban leginkább visszafelé sül el – véli Swank. Csakúgy, mint a politikailag inkorrekt kijelentésekkel, Trump a giccses képeivel és építményeivel is éppen az elitellenességét akarja hangsúlyozni, azt üzeni ugyanis, hogy világnézet és ízlés tekintetében közel áll az egyszerű emberekhez. Vagyis a kifinomult ízlést számonkérő tanult ítészek támadásai csak ráerősítenek az amerikai elnök üzenetére, megerősítik Trump üzenetét, miszerint az elit lenézi az egyszerű embereket. Swank utal rá, hogy a baldal nehezen tudja egyszerre képviselni a társadalmi egyenlőség elvét és az elitista ízlést.
Esszéje végén Swank megjegyzi, hogy a mesterséges intelligencia korában minden korábbinál könnyebb politikai giccset előállítani. Ha a baloldal vissza akarja nyerni az egyetemi diplomával nem rendelkezők és a kétkezi munkából élők támogatását, akkor aligha fintoroghat, és neki is meg kell barátkoznia a giccs politikai felhasználásával.