„Minden figyelemre méltó társadalmi mozgalom a magukat a tartós társadalmi változások zálogának tekintő  fiatal férfiak körében indul növekedésnek” – olvassuk az UnHerd magazinban John Michael Greer teológustól és gyakorló druida főpaptól.

Mint arról a Metazin is beszámolt, megfordulni látszik az elmúlt évtizedek trendje: a fejlett országokban egyre több a vallásos fiatal. A vallásosság egyértelműen összefügg a politikai világnézettel. A statisztikákból kiviláglik, hogy a fiatal férfiak körében jelentősen megugrott a konzervatív értékeket támogatók aránya (miközben a kevésbé vallásos nők inkább liberálisok. Összességében a Z-generáció jóval nagyobb arányban szavaz jobboldali pártokra, mint a korábbi fiatal felnőtt nemzedékek.

Greer szerint a konzervatív vallási fordulat részben nemzedéki lázadásnak tekinthető. „Kultúránkban a radikalizmus vált normává, ezért a konzervativizmus számít lázadásnak.” A könnyűdrog-fogyasztással, a homoszexualitás vagy a transzneműség vállalásával ma már nem nagyon lehet felbosszantani a szülőket, ezért a különcködni vágyó fiatalok inkább konzervatív kereszténynek állnak – véli Greer.

Aztán gyorsan hozzáteszi, hogy nem pusztán polgárpukkasztásról van szó: a vallásos reneszánsz a Nyugat liberális és racionális kultúrájából való kiábrándulást jelzi. A fiatalok úgy érzik, hogy a felvilágosodás kultúráján alapuló világ nem váltotta be a reményeket, sokkal inkább ontológiai bizonytalanságot, egzisztenciális talajvesztést okozott. A fiatalok úgy érzik, hogy a kaotikus világban csak a vallás adhat választ a lét nagy kérdéseire, és a vallásosság adhat értelmet az életnek.

Mindez azonban korántsem jelenti, hogy a vallásos társadalmi megújulás küszöbén állunk – folytatja Greer. A Nyugat alkonyát idézi, amelyben a Oswald Spengler egyebek között arról értekezett, hogy a vallási reneszánsz rendszerint a civilizáció hanyatlásának hírnöke. A „második vallásosság” Spengler szerint nosztalgikus és múltba révedő, egy letűnt kort akar feltámasztani, mivel a fennálló kultúrával elégedetlen, de új víziót és jövőképet viszont nem képes felmutatni. Greer hozzáteszi, hogy a pozitív jövőkép hiánya nemcsak a konzervatív vallásos fiatalokra, hanem magukat progresszívnak nevező nemzedéktársaikra is jellemző. Az utóbbiak a bűnkultúrában lubickolnak a megváltás ígérete nélkül, és gyakran a vallásos közösségeknél is szigorúbb morális követelményekkel lépnek fel.

„A túlzott morális szigor és a túlzott morális lazaság egyaránt patologikus. Volna ugyan arany középút a kettő között, de az emberiség oda csak útközben téved, amikor az egyik szélsőségből éppen a másikba esik” – állapítja meg Greer.