„A tudományos folyóiratcikkek áradata a tudományos kutatást veszélyezteti” – figyelmeztet Vince Bielski felsőoktatási szakírója RealClearInvestigations magazinban.

Soha annyi szakcikk nem jelent meg, mint manapság. Régen a tudományos folyóiratok évente alig tucatnyi tanulmányt publikáltak, manapság viszont ennek többszörösét. A tudományos publikációk számának növekedése súlyos anyagi terhet jelent az egyetemeknek és végső soron az adófizetőknek. Bielski beszámolójából kiderül, hogy már a tehetős egyetemek könyvtárai sem bírják tartani a lépést az egyre költségesebb folyóirat-előfizetésekkel. Ráadásul a nagy kutatási pályázatokban milliós összegeket szokás elkülöníteni arra, hogy a támogatott kutatás eredményeit aztán nyílt hozzáférésűvé tegyék.

Ennél is nagyobb baj, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években sorra lepleződnek le a replikálhatatlan kutatási eredmények, sőt, a nyilvánvalóan hamisítottak is . Egyre gyakoribb a mesterséges intelligenciával való visszaélés, és virágoznak a nyomdakész hamisított tudományos publikációkat árusító vállalkozások. A hamisítványok kiszűrése rendkívül időigényes feladat. Minél több tanulmány jelenik meg, annál nehezebb megfelelő szakértőt toborozni a kéziratok ellenőrzésére és bírálatára (már csak azért is, mert a bírálatra felkért tudósok ingyen dolgoznak). Legalább ilyen nagy probléma, hogy az igazán értékes kutatási eredmények egyszerűen elvesznek az érdektelen publikációk özönében.

Az akadémiai túltermelés oka egyrészt az, hogy az akadémiai folyóiratok piacát 30-40 százalékos profitrátával dolgozó vállalkozások uralják. Az évente összesen 12 millárd dollár bevételt generáló öt vezető kiadó, amely összesen tizenkétezer tudományos folyóirat kiadása felett bábáskodik, abban érdekelt, hogy minél több szakcikk szülessen. De mi veszi rá a tudósokat, hogy ingyen publikáljanak?  Az, hogy a tudományos előbbre jutáshoz feltétlenül publikálni kell – írja Bielski.

Ha pedig egyszer minden érintett abban érdekelt, hogy minél több tudományos publikáció jelenjen meg, akkor hiába a színvonalromlás, az ördögi körből nehéz kitörni. Hacsak nem kormányzati fellépéssel. Bielski megemlíti, hogy Jay Bhattacharya, akit a Trump-kormány az orvosi kutatásokért felelős kormányszervezet élére nevezett ki, bejelentette, hogy korlátozni fogja a kormány által finanszírozott kutatások publikálására fordítható összegeket. Ami az Európai Uniót illeti, a Bizottság évek óta próbálja csökkenteni a publikációs kiadásokat, amelyek az érdemi kutatásoktól vonják el a pénzt, ám egyelőre mindhiába.