Tudományos túltermelés

2025. július 20.
CC Ana Paula Feriani CC Ana Paula Feriani

Virágkorát éli a tudományos publikációk világa. Soha annyi szakcikk nem jelent meg, mint manapság. Csakhogy a mennyiség a minőség rovására megy. A hamisított és a mondvacsinált dolgozatok elburjánzása súlyos mellékhatásokkal jár.

Egyre több kétes értékű tanulmány születik, és a tudósok nem bírják tartani a lépést a szakirodalommal” – írja a Guardianben Ian Sample biológus a tudományos publikációk világának válságáról.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az elmúlt években sorra lepleződnek le a replikálhatatlan kutatási eredmények, sőt, a nyilvánvalóan hamisítottak is . Egyre gyakoribb a mesterséges intelligenciával való visszaélés és virágoznak a nyomdakész hamisított tudományos publikációkat árusító vállalkozások.

De a tudományos élet nemcsak a visszaélések miatt van válságban. A tudományos előbbre jutáshoz feltétlenül publikálni kell, ezért szinte szükségszerű, hogy a tudósok zöme a nagyjelentőségű, újszerű, ám kockázatos kutatások helyett az akadémiai előmenetelt jobban segítő, biztonságos, ám jelentéktelenebb projekteket részesti előnyben. A leginkább egzaktnak tartott nagymintás kvantitatív kutatások esetében a biztosra menő kutatók először véletlenszerű statisztikai elemzésnek vetik alá az adathalmazt, hogy aztán a talált statisztikailag szignifikáns összefügések alapján fogalmazzanak meg hipotézist

A tudományos közlemények válságának súlyos mellékhatásai vannak. Mindenekelőtt jelentősen hozzájárul a tudósokkal szembeni bizalomvesztéshez. Annak is nagy a veszélye, hogy a hamisított és az igazolhatatlan elméleteket a politikusok a gyakorlatban alkalmazzák.  Ráadásul a tudósok életét is megkeserítik a zombipublikációk. Sample felméréseket idéz, amelyek szerint az elmúlt évtizedben drasztikusan nőtt a tudományos szakcikkek száma. Hiába egyre szűkebbek a szakterületek, a kutatók így sem tudnak lépést tartani a szakirodalommal, és idejük zömét érdektelen szakcikkek olvasására pazarolják, hogy aztán jobb híján maguk is újabb mondvacsinált publikációkkal gyarapítsák a meddőhegyet. Mindez temérdek (többnyire köz)pénzbe kerül, hiszen a nagy haszonkulccsal dolgozó, monopolhelyzetben lévő tudományos kiadók csak milliós összegek ellenében hajlandók kivenni a tanulmányokat az előfizetési fal mögül, és ingyen elérhetővé tenni. Egyes folyóiratok minden szerzőtől milliós díjakat szednek cikkeik publikálásért.

Sample szerint nyilvánvaló, hogy csak a publikációs kényszer enyhítésével lehetne javítani a tudományos publikációk minőségét. Utal a Royal Society munkacsoportjának elemzésére, amelyben kutatók a brit tudományos élet fellegvárának számító tudományos társaság megbízásából arra a következtetésre jutottak, hogy a kevesebb a tudományos publikációk terén is több lenne, ezért az év végéig új irányelveket dolgoznak ki, amelyek célja, hogy csak azok a dolgozatok jelenjenek meg, amelyek érdemben előmozdítják a tudományt.