„A radikális jobboldal nagy vonzerőt gyakorol azokra a rétegekre, amelyek a középmezőnyből a rosszabbul fizetettek közé csúsznak le. Sőt, a növekvő kockázat a bennmaradók soraiban is szorongást vált ki, ezért közülük is egyre többen fordulnak a radikálisok felé” – olvassuk a The European magazinban John E. Kaye-től.

Tömeges jelenségről van szó, mivelhogy a középső jövedelemi rétegek létszáma Európa-szerte csökken. Különösen szembetűnő, hogy a betanított és a szakmunkások közül egyre többen csúsznak le az alacsonyabb fizetési kategóriákba. A lecsúszottak és a lecsúszástól félők az elitet és a hagyományos politikai pártokat teszik felelőssé helyzetük romlásáért.

A cikk a bécsi Gazdaságtudományi és Üzleti Egyetem kutatóinak tanulmányára támaszkodik. A szerző, Judith Derndorfer elismeri, hogy a radikális jobboldal sikereit kulturális okokkal is szokás magyarázni, nevezetesen a woke eszmék iránti idegenkedéssel. A gazdasági okok közé sorolja a növekvő mértékű bevándorlást (nem utal azokra a véleményekre, miszerint elsősorban a tömeges illegális migráció, okozza a legtöbb konfliktust, az is legfőképp a kulturális vetülete miatt). Mindenesetre tizenhárom nyugat-európai ország példáján pozitív statisztikai korrelációt mutat ki a (jövedelmi alapon értelmezett) középosztály lassú zsugorodása és a radikális pártok növekvő népszerűsége között. Ráadásul adatsorai 2018-cal zárulnak, az azóta eltelt hét év alatt ezek a folyamatok felgyorsultak.

Ross Douthat, a New York Times konzervatív cikkírója arra mutat rá, hogy a radikalizálódás gazdasági és kulturális okai nem választhatók szét. Az Egyesült Államokban ugyanis feltűnően sok republikánus érzelmű fiatal képvisel radikális nézeteket. Ennek okát abban látja, hogy az elmúlt néhány évtized során a magát progresszívnek nevező elit az egyenlőség és a sokszínűség jelszavával kifejezett faji megkülönböztetést vezetett be a fehérbőrű férfiakkal szemben. Douthat elismeri, hogy régebben fordított megkülönböztetés volt érvényben, de ettől az ellenkező elújelű diszkrimináció még nem lesz igazságos. Mint Jacob Savage kimutatja a Compact magazinban, ma a fehér férfiak az egyetemeken és a munkahelyeken egyaránt hátrányban vannak. A munkahelyeken kétszeresen is, mivel az ott már jó pozícióban lévő fehér férfiak őrzik helyüket, viszont átveszik, és maguk is segítenek érvényesíteni a woke ideológiát – a fiatalabbak rovására. Azok ezért az uralkodó eszméket és az egész rendszert úgy élik meg, mintha ellenük irányuló összeesküvés zajlana az amerikai intézményekben. Itt tehát szervezesen összeolvadnak a kulturális és a gazdasági tényezők. Douthat ebből azt a következtetést vonja le, hogy lehet szidalmazni a felelőtlen fiatalokat és a radikális mozgalmakat, de célravezetőbb lenne felhagyni a diszkriminációval.