„A gazdaság tartós oxigénhiányban szenved. Nem fenyegeti hirtelen összeomlás, de a lendület régóta hiányzik belőle” – írja a Valeurs Actuelles hasábjain Sébastien Laye francia-amerikai közgazdász és mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalkozó.

Tavaly a francia gazdaság mindössze 0,8 százalékkal nőtt. A stagnálást alig meghaladó növekedés nem tud elegendő forrást teremteni a beruházásokhoz, amelyek megalapozhatnák a megújulást, a nagyobb termelékenységet és a magasabb életszínvonalat. A munkanélküliség 7 és 8 százalék között ingadozik, leszorítására semmi remény. Az államháztartás hiánya leküzdhetetlenül 5 százalék körül van, az államadósság mértéke 17 százalékkal felülmúlja az éves bruttó hazai termékét. Innen igen nehéz kitörni, hiszen az adósságszolgálat elvonja a bruttó hazai termék 2,5 százalékát. Hosszú távon mégis alapvető nemzeti érdek lenne a kitörés az adósságcsapdából és a stagnálásból, csakhogy a rövid távú politikai érdekek ezt megakadályozzák.

Mint a Metazinban is szó volt róla, a kisebbségi kormány még a nyugdíjkassza deficitjét sem volt képes lefaragni, mert a politikai centrum nem bírt a populista jobboldallal és baloldallal. A baloldal követelésére hajlandó volt ugyan új adót kivetni a tehetősekre, de ez sem volt elég ahhoz, hogy megnyerje a baloldalon domináns radikálisok támogatását a 2026-os költségvetéshez. Egyelőre a tavalyi költségvetés szerint működik tovább az állam.

A gyors növekedés korának egész Európában évtizedek óta vége, de Franciaország, a kontinens második legnagyobb gazdasága egy főre eső bruttó hazai termék dolgában harminc év alatt a hetedikről a tizenötödik helyre csúszott vissza. Egyre több vállalat megy tönkre, mert a növekedés eltűnésével elveszti piacait, ehhez társulnak a növekvő energiaárak, és az állam csak az eladósodás árán tud valamennyit segíteni a helyzeten.

Franciaország egyvalamiben nyújt kiemelkedőt: mesterien nyújtja el a válságot, így elkerüli a robbanást, viszont egyúttal egyre nehezebbé válik a kilábalás. Laye utal nemrég megjelent könyvére, amelynek címében szamarak által vezetett birkanyájnak írja le a franciákat. A híres elitiskolákban kiképzett vezető réteg olyan centralizált rendszert üzemeltet, amely megfojtja a kezdeményezést, a lakosság pedig jámboran elfogadja a helyzetet. Laye a könyvében az állami kiadások radikális csökkentését sürgeti: enélkül nincs kitörés az adósságválságból, és az állam szerepének visszanyesése nélkül nem lesz nagyobb kezdeményezkészség, vállalkozókedv és verseny, márpedig e három tényező nélkülözhetetlen a megújuláshoz. Efféle programmal persze nem lehet választást nyerni, ezért egyelőre marad a válság elnyújtása, és vele a csöndes, de szakadatlan lecsúszás. A középszer dominanciája miatt Franciaország fokozatosan közepes fejlettségű állammá válik, s ami a legrosszabb, szép lassan beleszokik ebbe. Pedig – figyelmeztet Laye – az ilyesmiért nagyobb árat szokás fizetni, mint a cselekvést halogatók gondolnák.