„A forradalmi, revizionista, Nyugat-ellenes rezsimek a jogon alapuló nemzetközi rend utolsó szószólóivá váltak, miközben a Nyugat egyre inkább elfordul a nemzetközi jogtól” – írja Arta Moeini külpolitikai elemző az UnHerd magazinban.

A Nyugat-ellenes autokratikus rezsimek hagyományosan elutasítják a jogon alapuló nemzetközi rendet, mondván, hogy az a Nyugat liberális normáit tükrözi és a nyugati imperializmus érdekeit szolgálja.

Moeini szerint azonban mintha a feje tetejére állt volna a világ. A nemzetközi kommentariátus Donald Trump második elnökválasztási győzelme óta temeti a liberális világrendet, és azt találgatja, hogy milyen új globális együttműködési rendszer lép a helyébe (már ha nem tör ki a teljes káosz). Az elemzők többsége korábban is biztosra vette, hogy a nemzetközi kapcsolatok normákon és jogon alapuló rendszere jelentősen átalakul. Az Irán elleni légicsapás, Maduro venezuelai elnök elfogása, Grönland bekebelezésének terve és a kubai vezetéshez intézett fenyegetés egyértelművé tette, hogy Trump elnök a látszatra sem adva figyelmen kívül hagyja a normákat és akár erővel is érvényt szerez Amerika érdekeinek. A múlt héten egyenesen úgy nyilatkozott, hogy nem tartja tiszteletben a nemzetközi jogot.

A Nyugat-ellenes autoriter rezsimek és diktatúrák viszont hirtelen a nemzetközi jog bajnokai lettek – jegyzi meg Moeini. Hámenei iráni legfőbb vezető az izraeli és az amerikai csapások idején, Kína az amerikai védővámok majd (kórusban más autoriter kormányokkal) Maduro elfogásakor kérte számon Washingtonon a szuverenitás elvét. Oroszország a korábban az ukrajnai orosz kisebbség iránti védelmi felelősség elvére hivatkozott (amely elvet a NATO dolgozta ki a délszláv háborúk kapcsán).

Moeini elismeri, hogy a nemzetközi jogot minden szereplő rugalmasan értelmezi és szelektíven alkalmazza – leginkább akkor, amikor az érdekei úgy diktálják, illetve akkor, ha az erősebbek rákényszerítik. Mindazonáltal Moeini nem pusztán cinikus opportunizmusnak tekinti a nemzetközi normákra való hivatkozást. Szerinte a Nyugat-ellenes rezsimek a nyugati liberalizmus alapvetését ismerik el azzal, hogy a jog uralmára hivatkoznak: ez ugyanis azt feltételezi, hogy a jogszerű legitimitás független az erő jogától. „Ezzel pedig akaratlanul azt a diskurzust legitimálják, amelyet fel akarnának számolni.”