„A családalapítást megnehezítő gazdasági és kulturális környezet miatt egyre több fiatal amerikai lesz boldogtalan és frusztrált. A Paul Ehrich által vizionált demográfiai bomba nem robbant fel, de az elmélet még így is nagyobb kulturális kárt okozott, mint amilyenhez a szerző népességcsökkentési javaslatai vezettek volna” – olvassuk Patrick T. Brown családpolitikai szakértő esszéjét a Commonplace magazinban.

A márciusban elhunyt Paul Ehrlich amerikai biológus és környezetvédő a Népesedési bomba címmel 1968-ban megjelent bestsellerében azt jósolta, hogy a túlnépesedés 1980 körül globális éhínséget és összeomlást fog eredményezni. Ennek elkerülése végett a születések számának drasztikus visszafogását javasolta. A gyerekvállalási kedv letörése érdekében egyebek között azt indítványozta, hogy a kormány keverjen fogamzásgátló szereket az ivóvízbe és a fontosabb élelmiszerekbe, továbbá vessen ki különadót a gyerekjátékokra és a pelenkára. Szorgalmazta továbbá, hogy az állam pénzjutalommal támogassa az önkéntes sterilizációt és a minél későbbi családalapítást. Helyesnek tartotta volna, ha a médiatörvény előírná, hogy a televízióban a nagycsaládokat mindig rossz színben tűntessék fel.

Ehrlich elméletét ma is sokan időszerűnek tartják, arra hivatkozva, hogy a későbbi gyerekvállalás és a kevesebb gyerek könnyebbél teszi a nők életét és segíti az önmegvalósításukat. Mások környezetvédelmi okokból szorgalmazzák a gyerekvállalás csökkentését. A kulturális értékek változását jól mutatja, hogy negyven év alatt jelentősen nőtt a hajadon nők száma és ezzel párhuzamosan csökkent a gyerekvállalási hajlandóság. Minél később házasodnak a nők, annál valószínűbb, hogy az elhalasztott gyerekvállalásból nem lesz semmi.

Brown utal rá, hogy ha nem is az Ehrlich által javasolt formában, de a társadalom is bünteti a gyerekvállalást: miközben egyre nagyobb összegű támogatás jut az egyre népesebb és így nagyobb politikai befolyással bíró idősebb korosztálynak, a megélhetési költségek és az ingatlanárak elszabadulása a gyerekvállaló családokat sújtja leginkább.

Brown szerint Ehrlich minden bizonnyal elégedett lehetne, hiszen ma már a szegényebb országokban is csökken a gyerekvállalási kedv. Olyannyira, hogy egyre többen a globális népességfogyás miatt kongatják a vészharangot. Brown úgy véli, hogy a népességfogyás megállításához mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy végre szakítsunk a demográfiai robbanás drámai következményeitől rettegő, ám a tények által nem igazolt megközelítéssel, amelyet Ehrlich népszerűsített. Ehrich azzal védekezhetne, hogy érdemes régiónkként vizsgálni a folyamatokat. Fekete-Afrikában például, ha csökken is a termékenységi ráta, a várakozások szerint az évszázad végére megháromszorozódik a népesség lélekszáma, és addigra Afrika adja majd a Föld lakosságának 40 százalékát.