„Az amerikai zsidóság soraiban sokféle irányzat van, de közös vonásuk, hogy csaknem valamennyi rokonszenvvel tekint Izraelre” – olvassuk a magát baloldali MAGA-pártinak nevező, mindenesetre dicséreteket többnyire jobboldali forrásokból arató Batya Ungar-Sargon tollából a National Review-ban.
A szöveg részlet a szerző legújabb kötetéből, amely a zsidóság és a baloldal viszonyát elemzi. Az Izrael-pártiság után az amerikai zsidóság leginkább közös jellemzője a liberalizmus melletti elkötelezettség. De vajon mi ennek az oka? Elvégre a zsidók jellemzően jól boldogultak a 20. században, társadalmi státusuk a század végére nagyot emelkedett, és ez arra predesztinálta volna őket, hogy a Republikánus Párt mögé álljanak, hiszen az volt a polgárság, a jómódúak pártja.
Sokan a vallásban keresik az okot, és arra hivatkoznak, hogy a zsidó hagyomány legfőbb értéke az együttérzés. Csakhogy a baloldalt támogató zsidók kevésbé ragaszkodnak a hagyományokhoz, mint az ortodoxok, az utóbbiak 70 százaléka pedig a republikánusokra szavaz – veti ellen Ungar-Sargon.
Egy másik népszerű magyarázat szerint a zsidó hagyomány lényegéből fakadóan liberális, hiszen alapvetően a tekintélyek és az elfogadott igazságok megkérdőjelezését és a vitát részesíti előnyben. Ungar-Sargon azonban ezzel a magyarázattal szemben ugyanazt az ellenérvet hozza fel, amellyel az előzőt cáfolta: a hagyományhoz leginkább rugaszkodó ortodoxok nagyon is tekintélyelvűek.
Ungar-Sargon a harmadik magyarázatot tekinti a legreálisabbnak: eszerint a zsidóknak tragikus történelmi tapasztalataik voltak a jobboldallal, és a baloldalon kerestek és találtak viszont oltalmat a szélsőjobboldali antiszemitizmussal szemben. Igen ám, csakhogy ez már egyre inkább a múlt. Amerikában a két nagy párt hosszú évtizedek óta egyaránt elítéli az antiszemitizmust. Ráadásul a demokrata táborban igen erős Izrael-ellenes áramlat jelent meg. Az elmúlt évtizedben még a demokratapárti szavazók elsöprő többsége Izrael mellett állt a palesztinokkal szemben, ma viszont több mint kétharmaduk a palesztin fél pártját fogja, és csak minden hetedik támogatja Izraelt. A zsidók többségét nem nyugtatja meg az az érvelés, hogy az újkeletű indulat nem antiszemita, hiszen nem a zsidók, hanem Izrael ellen irányul. Ungar-Saron úgy értékeli, hogy a demokraták elárulták azokat az értékeket, amelyek miatt a zsidók támogatták őket. Mindenesetre ma még a közvélemény-kutatók továbbra is azt mérik, hogy az amerikai zsidóság 69 százaléka a Demokrata Pártot támogatja, de ez a jövőben megváltozhat, főleg ha hozzávesszük, hogy a többségükben republikánus párti ortodoxok jóval több gyereket vállalnak – figyelmeztet Ungar-Sargon.
Sőt, lehet, hogy annyit sem kell várni. Miközben a baloldal egyre inkább Izrael-ellenessé válik, republikánus-párti fiatal zsidók csaknem tíz éve tartanak fenn egy Jexodus nevű mozgalmat, amely arra igyekszik rávenni a demokraták zsidó támogatóit, hogy váltsanak pártot, mivel ma már a republikánusok nagyobb megértéssel viseltetnek irántuk. Néhány prominens zsidó értelmiségi, például a Metazinból is ismert Alan Dershowitz harvardi jogászprofesszor tüntetőleg elhagyta a Demokrata Pártot, és bejelentette, hogy a jövőben a republikánusokra fog szavazni.