„A politikát manapság nem a jobboldali és a baloldali nézetek ütközése határozza meg, hanem a pártok Európához való viszonya” – olvassuk a Die Weltben Eckhard Jesse recenzióját Philip Manow politológus Törésvonalak: Európa pártrendszerei és a nemzetállam meggyengülése című monográfiájáról.

A Metazinból is ismert Manow korábbi könyveiben is a jobboldali populizmus megerősödését vizsgálta, éspedig szembeszállva az olyan értelmezésekkel, amelyek elsősorban kulturális és pszichológiai okokra vezetik vissza a populista pártok előretörését. 2018-as monográfiájában a jobb- és a baloldali populizmust egyaránt arra vezette vissza, hogy a mérsékelt középpártok a szabad piac kritikátlan támogatójává váltak, és lemondtak a globalizáció veszteseinek védelméről. A középpártokban csalódott választók ezért támogatják egyre inkább a kulturális értelemben tradicionalista, gazdasági értelemben pedig baloldali populistákat. Manow két éve megjelent könyvében a populisták népszerűségét magyarázva hozzátette, hogy a középpártok a jogállamiságra hivatkozva igyekeznek megspórolni a demokratikus politikai vitákat, ami szintén az elit- és rendszerellenes populisták malmára hatja a vizet.

Manow friss munkájában is ezt a gondolatot fűzi tovább. Európa pártrendszereit áttekintve arra a következtetésre jut, hogy a hagyományos jobb-bal felosztás szavatossága lejárt. A politikát egyre inkább három nagyobb irányzat versengése határozza meg. Középen állnak a liberális értékeket képviselő, kozmopolita, Európa- és piacpárti mérsékelt középpártok, amelyeket jobbról a piacvédő nacionalista populisták, a másik oldalról pedig a szintén a jóléti állam megerősítésére törekvő, ám kulturális értelemben progresszív baloldal szorongat. Az irányzatok közötti legfőbb törésvonal az európai integráció kérdése. A mérsékelt pártok hívei több Európát szeretnének, a populisták ebben a népakarat gyengítését látják, és attól félnek, hogy minél több kérdés dől el európai szinten, annál nehezebb lesz érvényre juttatni akaratukat és megvédeni a jóléti államot.

Manow szerint a kozmopolita, Európa-párti „szélsőséges közép” bajait a fentieken túl tetézi, hogy egyre nehezebben tudják megkülönböztetni magukat egymástól. A régi jobb- és balközép pártok a fontosabb kérdésekben szinte ugyanazt mondják, ezért a liberális értékeket elutasító elégedetlen, gazdasági tekintetben baloldali választók az EU-szkeptikus populisták felé fordulnak – emeli ki Jesse, aki helytállónak tartja Manow elemzését, ám hiányolja az útmutatást. Manow ugyanis kísérletet sem tesz rá, hogy kiutat mutasson a populista pártok által egyre inkább szorongatott középnek.

Jürgen Kaube megpróbálja levonni a következtetéseket. Ha Manow elemzése helytálló, abból az következne, hogy a populisták további erősödésének megfékezéséhez a joghjarmonizáció és a haladás köntösébe bújtatott bürokratikus központosítás helyett pedig érdemi politikai vitára lenne szükség az európai integrációról - – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain Manow könyve kapcsán. Más kérdés persze, hogy ez vajon elérné-e a kívánt hatást – teszi hozzá Kaube. Ha a választók tényleg a gondoskodó, jóléti állam megerősítését várják, akkor az európai középpártok igencsak törhetik a fejüket, hiszen az európai államok átlagos GDP-arányos állami költése már most közel 50 százalék körül mozog.