„Mikor válik károssá az egyén és a nemzet számára az egészségmánia?” – teszi fel a kérdést Derek Thompson.

A fejlett világ polgárai egyre fontosabbnak tekintik az egészséges életet. A modern kütyük – az okosórák és egyebek – soha nem látott lehetőséget teremtenek rá, hogy optimalizáljuk életünket. Segítségükkel szüntelen mérhetjük vérnyomásunkat, vércukorszintünket, pulzusunkat, és pontos képet kaphatunk alvásunk minőségéről, napi mozgásunkról, sőt, táplálkozásunkról is.

Az így szerzett ismereteket pedig életünk optimalizálására használhatjuk. Precízen megtervezzük, mennyit mozogjunk, igyekszünk optimalizálni alvásunkat, és mindenféle táplálékkiegészítőt szedünk. „Testünket úgy működtetjük, mint egy vállalatot.”

A hatás nem is marad el – véli Thompson. A fejlett világban egészségesebben élünk, mint valaha. Egyre magasabb a várható élettartam. A fiatalok körében jelentősen visszaesett az alkoholfogyasztás és a dohányzás, miközben nőtt a sporttal eltöltött idő. Az egészségtudatosság valósággal státuszszimbólummá vált.

Igen ám, csakhogy a nagy egészségmánia közepette egyre terjed a magány, kivált a fiatal nemzedékekben. Az amerikai felnőtteknek sosem volt olyan kevés barátjuk, mint napjainkban. Thompson oksági összefüggést lát az egészségmánia és az elmagányosodás között. Miközben egyre nagyobb figyelmet fordítunk fizikai egészségünkre, egyre kevesebb időnk marad a közösségi életre. Az amerikai fiatal felnőttek harmadával kevesebb időt töltenek társaságban, és 70 százalékkal ritkábban járnak házibuliba, mint negyedszázada. Márpedig kutatásokból azt is tudjuk, hogy a hosszú és boldog élet egyik legfontosabb eleme a közösséghez tartozás. A társasélet legalább olyan fontos, mint a rendszeres testmozgás. Thompson figyelmeztet rá, hogy a testünk optimalizálását célként kitűző individualista korban könnyen megfeledkezünk erről.