A brit konzervatív kormány által beterjesztett törvényjavaslat bűncselekménynek nyilvánítaná a melegek és a transzneműek „meggyógyítását” célzó terápiát. Közben szakértők attól tartanak, hogy a túlzottan könnyen elérhető nemátalakítás súlyos következményekkel jár a fiatalok számára.

A hanuka ünnepe egy csaknem kétezer évvel ezelőtti zsidó polgárháborúhoz kötődik, amelynek az volt a tétje, beolvadjon-e a zsidó nép a hellén kultúrába. Az asszimiláció és a különállás híveinek harca azóta is végigvonul a zsidó történelmen. Ez egy mai amerikai zsidók közti konfliktusról jutott a híres újságíró, Bari Weiss eszébe.

A kanadai progresszívok nem kívánnak lemaradni Egyesült Államokbeli társaiktól, ők is lelkesen gyakorolják az önostorozást, amiért a privilegizált fehérbőrűek közé tartoznak. A kanadai újságíró szerint a nagy buzgalom nem egészen önkéntes.

A demokratikus intézményekbe és az elitbe vetett bizalom évtizedek óta csökken. A koronavírus tovább ronthat a helyzeten – kutatások szerint ugyanis a távmunkában dolgozók egymással szemben is bizalmatlanná válnak.

A posztszovjet térség, az EU és a NATO elemzői próbálják megfejteni, hogy mire készül Moszkva a keleti határainál. Hatalmas a zavar – ahány stratéga, annyi jóslat. A veterán haditengerészeti elemző szerint a Kreml elsődleges célja pontosan ez: a zavarkeltés.

A vezető francia könyvkiadó nagy példányszámban jelentette meg egy olasz professzor könyvét, amely azt fejtegeti, hogy a Nyugat nem lesz képes integrálni a muzulmán bevándorlók tömegeit. A művet ismertető baloldali szociológus többé-kevésbé egyetért vele.

Az oltásellenességet nemcsak az állammal és az elittel szembeni bizalmatlanság, illetve a közösségi médiában terjedő összeesküvés-elméletek magyarázzák, hanem az emberek matematikai írástudatlansága is. És persze a hatóságok által közölt félrevezető adatsorok.

Olaszországban a szenátus titkos szavazással elvetette a törvényjavaslatot, amely büntetni rendelte volna a nemi kisebbségek hátrányos megkülönböztetését. A tömegmédia felháborodottan ítélte el a honatyákat, akik ellene szavaztak. A veterán szociológus szerint az eset azt mutatja, hogy sokan titokban tartják konzervatív meggyőződésüket.

Az egyre mélyülő megosztottság miatt sokan már attól tartanak, hogy polgárháborús helyzet alakul ki Amerikában. Az optimistábbak szerint ez erős túlzás: a szimbolikus viták nem hasonlíthatók a jogi, gazdasági és szociális egyenlőtlenségből fakadó konfliktusokhoz. A kultúrharcnak nagyobb a füstje, mint a lángja.

A mesterséges intelligencián alapuló döntések és előrejelzések egyre inkább mindennapjaink részévé válnak. Sokan remélik, hogy így majd elfogulatlanabb és objektívebb ítéleteket hozunk. Súlyos tévedés. A mesterséges intelligencia semmivel sem kevésbé részrehajló és előítéletes, mint mi magunk.

Két konzervatív publicista azon vitatkozik, vajon az úgynevezett progresszív értelmiség és a nagy cégek hatalomátvételétől kell-e inkább tartani, vagy a Trump-féle úgynevezett populizmustól.

Felmérések szerint a fejlett országok fiataljai közül egyre többen annyira félnek a klímakatasztrófától, hogy gyereket sem vállalnak, hátha így megmenthetik a Földet. Bírálóik szerint ez irracionális hisztéria, és többet árt a természetvédelem ügyének, mint amennyit használ. A politikai következményekről nem is szólva.

Jürgen Habermas német filozófus-szociológus legújabb esszéjében azt vizsgálja, hogy mennyiben valósítható meg a demokratikus nyilvánosság az internet korában. Nem túlzottan optimista.  

Amerikában öt évtized alatt győzött a melegjogi forradalom, és elérte céljainak döntő többségét. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy közben felfalja saját gyermekeit. Az etnikai kisebbségeket és a transzokat képviselő radikális baloldali szervezetek már a melegeket is az elnyomó rendszer privilegizált helyzetű kiszolgálóinak tekintik.

Az amerikai internetguru szerint tévúton járnak, akik a szólásszabadságot féltve ellenzik az internetes tartalomszolgáltatók megregulázását. Hiszen a rádióadókat is szabályozták, amikor magánszemélyek közötti kommunikációs eszközből nagy nyilvánosságot vonzó médiává váltak.

Az október közepén zárult helyi választások után elemzők riadtan állapítják meg, hogy példátlanul alacsony volt a részvétel, és nem vigasztalja őket, hogy hazájuk ezzel még mindig az európai középmezőnyben van.

Ádáz tudományos és politikai vita folyik arról, hogy az etnikai csoportok egyenlőtlen helyzete kizárólag strukturális okokra vezethető-e vissza, avagy a kultúrának is szerepe van benne. Az amerikai közgazdász-publicista szerint már a kérdésfeltevés is téves.

A tekintélyes filozófus és politológus elkeseredett hangú tanulmánnyal búcsúzott az élettől.  Az eltörléskultúra és a woke-mozgalom sikerét látva attól tartott, hogy egy oligarchia vonja uralma alá Amerikát, s talán az egész nyugati világot.

Az olvasókért folytatott ádáz küzdelemben önazonosságát ássa alá a mértékadó sajtó, ha versenyre kel a közösségi oldalakkal. A New York Times példája jól illusztrálja, hogy mit veszíthetünk, ha a fősodorhoz tartozó média is mindent a hirdetési bevételnek rendel alá.

A történelem nemcsak a múlt tükre, hanem a jelen iránytűje. A kiélezett emlékezetpolitikai viták Németországban is nagy társadalmi változásokra utalnak. A második világháború óta uralkodó holokauszt-központú narratíva mellett megjelenő új, globális megközelítések az ország átalakulását jelzik.