Információs ökológiai katasztrófa

2019. december 1.

Egy évtizede még hurráoptimizmus övezte az infokommunikáció fejlődését. Ma viszont a kommentariátus egymásra licitálva jósol teljes összeomlást az internetes cégek befolyásának növekedése miatt. Logikus lenne állami beavatkozással fellépni a piaci szereplők hatalma ellen. Csakhogy ahhoz is túl nagyok.

Az információs ökoszisztéma összeomlása hatalmas pusztítást végzett a politikában. Aláásta a demokratikus választásokat. Megrendítette az alapvető demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. Hatására mindenki maga dönti el, hogy mit tekint ténynek. Mindez pedig a fennálló világrendet veszélyezteti” – olvassuk Lydia Polgreen tollából a Guardianben.

A cikk apropója, hogy a végítélet-óra csoport tudósokból álló felegyületi bizottsága idei jelentésében az információs ökoszisztéma összeomlását is felvette a Földet fenyegető kihívások listájára. Bár a végítélet-óra nem mozdult, továbbra is két percre van a katasztrófától, a pusztító atomháború és a klímakatasztrófa mellett most már a modern információs rendszerek is elindíthatják a teljes összeomlást. A jelentés ezt azzal magyarázza, hogy az emberi civilizáció tények és megbízható információk nélkül ugyanúgy fenntarthatatlan, mint ahogyan energia és élelmiszer hiányában.

Polgreen egyetért ezzel a helyzetértékeléssel. Az ipari forradalom környezeti pusztítást okozott, az információs forradalom pedig a társadalmi együttélés szövetét tépte föl. Mint sokan mások, Polgreen is az internetes óriásokat okolja az információs ökoszisztéma egyensúlyának kibillenéséért. Úgy véli, hogy az álhírek terjedéséért mindenekelőtt az online hirdetési piac 70 százalékát uraló három óriás, a Facebook, a Goggle és az Amazon felelős. Elszívják a pénzt a minőségi újságírástól, és ezzel utat nyitnak az álhírek és a propaganda nyakló nélküli terjedésének, végső soron pedig a demokrácia aláásásának.

Hasonlóan sötét képet fest a jelenről és a jövőről Braden Allenby alkalmazott-etikaprofesszor a végítélet-órát működtető tudós szervezet magazinjában. Ő arra is kitér, hogy a helyzet reménytelen, hiszen az információs ökoszisztéma összeomlását csak azok az óriáscégek tudnák megállítani, amelyek profitálnak belőle. Ők döntik el, hogy kihez milyen információ jut el, márpedig a piac logikája a szektásodásnak és az álhíreknek kedvez. Ilyen környezetben a demokráciák nem maradhatnak fenn, hanem autoritárius diktatúrává fognak alakulni – jósolja Allenby.

Mindebből logikusan az következne, hogy a kormányoknak határozottan fel kellene lépniük a nagy internetes cégekkel szemben. Csakhogy ez is nehezen járható út. Mint Rana Foroohar, a Financial Times szerkesztője Ne légy gonosz című könyvében bemutatja, az internetet uraló vállalatok túl nagyra nőttek ahhoz, hogy egyszerűen megregulázhatók legyenek. A többnyire világmegváltó szándékú ifjú idealisták által létrehozott cégek csak úgy nőhettek hatalmasra, hogy átvették a kapitalizmus logikáját. Mára már pusztán abban különböznek a régi gazdaság nagyvállalataitól, például az olajvállalatoktól és egyéb ipari óriásoktól, hogy azoknál is nagyobb nyereséget termelnek, és olyan infrastruktúrát működtetnek, amely még nagyobb hatalmat biztosít számukra. Sőt, elképesztő vagyont halmoztak fel. Mint Foroohar rávilágít, az internetes óriásokkal szembeni fellépés nyomán a cégek profitja csökkenne. Az érintett vállalatok ennek hatására csökkenteni kezdenék többnyire külföldi adóparadicsomokban, vállalati kötvényekben felhalmozott vagyonukat. Ez ahhoz hasonló eladási hullámhoz és likviditásszűkéhez vezetne, amely a 2008-as gazdasági válságot okozta.