Az összeesküvés-elméletek evolúciós előnye

2022. november 27.
Az összeesküvés-elméletek evolúciós előnye

Az összeesküvés-elméletek többsége irracionális és paranoid ostobaság. Csakhogy mindig akadnak olyan konteók, amelyekről aztán kiderül, hogy mégiscsak igazak. Egy friss kutatás szerint evolúciós szempontból kifejezetten előnyös volt az összeesküvés-elméletekben hinni. Legalábbis az őskorban.

„Az összeesküvés-elméletek néha igaznak bizonyulnak. Ez magyarázza, hogy elménk evolúciós késztetésből úgy fejlődött, hogy mindenhol katasztrófát lásson. Az összeesküvés-elméletekben gondolkozás hajlama az őseink agyát formáló paleolitikum környezetéhez való természetes adaptáció eredménye. Sokszor biztonságosabb volt a szomszéd törzsről sötét feltételezésekben hinni, mintsem veszélytelennek ítélni őket, és csökkenteni az éberséget. A paranoia életet menthetett, a nyugalom és a bizalom viszont könnyen emberéletbe kerülhetett” – olvassuk a Quillette magazinban. A cikk szerzője Michael Shermer keresztény fundamentalistából szkeptikus ateistává váló tudományos szakíró, az Összeesküvés, avagy miért racionális hinni az irracionálisban című októberben megjelent könyv szerzője.

Shermer és kollégái nagymintás, több mint háromezer válaszadóra kiterjedő kutatásban vizsgálták az összeesküvés-elméletek sajátosságait. Egyrészt arra jutottak, hogy a konteóknak ma is jelentős táboruk van Amerikában. A megkérdezettek ötöde egyetértett az amerikai szélsőjobboldalon népszerű kijelentéssel, miszerint a kormányt és az üzleti életet sátánista pedofilok titkos hálózata tartja kézben. Hasonló az aránya azoknak, akik szerint a globális felmelegedést csak a liberális politikusok és a velük szövetkező tudósok terjesztik propagandacélból. Még többen, minden negyedik válaszadó úgy tartja, hogy a kormányzást valójában a háttérben működő mélyállam irányítja, 28 százalék úgy véli, hogy a 2020-as amerikai elnökválasztáson Biden csalásnak köszönhetően nyert. Ezek az összeesküvés-elméletek főleg a jobboldali választók körében népszerűek, de a baloldalnak is megvannak a saját konteói. Az összes megkérdezettnek negyede (és különösen a baloldali liberálisok) továbbra is úgy véli, hogy a Bush kormány eltitkolta az igazságot a 2001. szeptember 11-i terrortámadással kapcsolatban. Shermer szintén a baloldal körében népszerű elméletek között említi a feltevést, miszerint az amerikai kormányt és médiát izraeli, illetve zsidó klikk irányítja (az összes válaszadó 15 százaléka ért ezzel egyet), illetve, hogy a politikusok és az üzleti elit a mobiltelefonok illegális lehallgatásával gyűjt rólunk információt (ezt a megkérdezettek 42 százaléka gondolta így).

Az összeesküvés-elméletek töretlen népszerűségéért sokan a sajtót, benne a mértékadó médiát, de különösen az internetes fórumokat és a közösségi oldalakat okolják. Mások inkább a politikai nyájmentalitással magyarázzák a konteók széleskörű terjedését.

Shermer és kutatótársai nem vitatják a fenti szempontok jelentőségét. Azt is megállapítják, hogy a konteók elfogadásának hajlandósága kumulatív: minél több ilyenben hiszünk, annál könnyebben tudunk újabbaknak is hitelt adni. Egyúttal három alapvető összeesküvéselmélet-fajtát különböztetnek meg. Helyettesítő-összeesküvéselméletnek azokat nevezik, amelyek személyes meggyőződésre építenek, és megerősítik legsötétebb gyanúnkat egy titkos konspirációról. A törzsi jellegű konteók a csoport összetartását erősítik: az összeesküvés-elmélet melletti kiállás lényegében a csoporthoz való tartozásunk, szolidaritásunk és lojalitásunk kifejezése. A konstruktív összeesküvés-elméletek pedig olyan hajmeresztő és valószínűtlen feltevések, amelyekről aztán mégis kiderül, hogy helytállóak, és a félbolondnak bélyegzett híveiknek van igazuk.

A baj csak az, hogy előre nem lehet megmondani, hogy melyik összeesküvés-elméletnek tűnő feltételezés bizonyul majd mégis igaznak. Ez nemcsak a politikai jellegű feltételezésekre igaz, hanem a tudományos hipotézisek egy részére is, különösen az igazán forradalmi, korukat megelőző felismerésekre. Az ismeretlen jelenségek logikáját hipotézisek felállításával próbáljuk megérteni. Az oksági összefüggések felderítése különösen fontos a veszélyforrások esetében. Márpedig az őskor, amikor is a mai ember agya kialakult, ismeretlen veszélyekkel teli kor volt. Az állandó félelem, a minden bokorban veszélyforrást orrontó attitűd az óvatosságot és vele a túlélést szolgálta. A vakmerők korán haltak, így a ma élő emberek többsége a paranoiások és a gyávák leszármazottja. Ami sajnos egyáltalán nem garancia rá, hogy az egykor a túlélésünket szolgáló hajlam, a konspiratív gondolkodás nem okozza majd a vesztünket.