„A modern randikultúra lápvidék, ahol ideológiai vámpírok kísértenek. Ideje lenne megszabadulni tőlük, és véget vetni annak, hogy politikai fantáziánkat akarjuk kivetíteni olyan emberekre, akik minden bizonnyal eleve színlelnek” – írja Poppy Sowerby az UnHerd magazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a Z-generáció körében recesszióba került a szex.  A fejlett országok fiataljai később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint korábban. Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli.

Sowerby a szexualitás és a társkeresés átpolitizálódását okolja a kialakult helyzetért. A MeToo mozgalom egybemosta a nemkívánatos szexuális közeledés különböző formáit, és ezzel azt sugallta, hogy általános a nőkkel szembeni erőszak, a férfiak többsége potenciális zaklató, a nők pedig kiszolgáltatottak.  A nőket gyanakvóvá, a férfiakat óvatosabbá és visszahúzódóbbá tette. Ráadásul a nők ideológiai alapon is megválogatják partnereiket: különösen a baloldali diplomás nőkre jellemző, hogy nem szívesen randiznak jobboldali férfiakkal. És általában előnyben részesítik a „feminista jófiúkat”.

A partnerre vágyó férfiak kétféleképpen reagálhatnak a megváltozott elvárásokra – állítja Sowerby. Tapasztalata szerint a többség igyekszik igazodni az elvárásokhoz. Érzékenynek, figyelmesnek, az erőszakot és a pornográfiát elutasító, a baloldali értékeket elfogadó feministának állítják be magukat a randi reményében. Mások viszont lázadnak, és még egy lapáttal rá is tesznek a macsóságra.

Sowerby a szexualitás átpolitizálódásának példaként a Sydney Sweeney színésznő körül kirobbant vitát említi. A nőiességét büszkén, sőt kihívón vállaló színésznő merész képei kapcsán konzervatív kommentátorok a woke eszmeiség haláláról beszéltek. Sweeney kacér és provokatív megjelenését a normalitás, a hagyományos szépségideál melletti tüntetésnek tekintették, mondván, hogy szembeszáll a szépséggel kapcsolatos baloldali politikai korrektséggel, amely előírja, hogy mindenkit szépnek mondjunk (kivéve persze azokat, akik – mint Sweeney – megfelelnek a hagyományos szépségideálnak). Baloldali véleményvezérek szerint viszont Sweeney megnyilvánulásai a klasszikus macsó elvárásoknak megfelelő rasszista és retrográd, a nőket eltárgyiasító szemléletet legitimálják.

Sowerby úgy látja, hogy a magukat haladó szelleműnek tartó nők kettős mércét alkalmaznak. Nehezményezik, sőt, ideológiai alapon elutasítják az elvárást, hogy megfeleljenek a Sweeney által képviselt hagyományos nőideálnak. Közben viszont ők sokkal szigorúbb normákat fogalmaznak meg a férfiakkal szemben – még ha ezek zöme nem is a külsejükre vonatkozik. Mindaddig, amíg ez a szemlélet nem változik, aligha ér véget a nőket és férfiakat egyaránt sújtó Z-generációs szexháború – figyelmeztet Sowerby.