„Tehet-e mást a liberális baloldal a populista forradalom és a radikális felkelkés idején, mint hogy megpróbál túlélni?” – teszi fel az elkeseredett kérdést Ivan Krasztev liberális publicista a Prospect magazinban.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a liberális táborban egyre nagyobb a reményvesztettség a populista jobboldal előretörése miatt. Michael Ignatieff, a kanadai liberálisok egykori vezére már a nyáron arról elmélkedett, hogy a liberálisok, legalábbis a régimódi szabadelvűek, nem sokat tehetnek a maihoz hasonló forradalmi időkben. A legjobb, ha megpróbálják túlélni valahogy a populizmus viharait. Aztán ha kitombolta magát a forradalom, a liberálisok 19. századi eszmei gyökereikhez visszatérve megpróbálhatják megvalósítania mérséklet politikáját. Ehhez persze – jegyzi meg Ignatieff – szakítani kell az identitáspolitikával és a bevándorlás doktriner támogatásával.
Krasztev sem optimistább a liberális politika lehetőségeit illetően. A populista forradalom tovább tart és sikeresebb, mint azt eredetileg remélték. Donald Trump másodszorra is amerikai elnök lett, a szlovák és a cseh populista jobboldal is visszatért a hatalomba, és a Tusk-kormány kilátásai sem rózsásak.
A populisták választási sikerei nem véletlen kisiklások voltak. A populista politikusok, élükön Donald Trump amerikai elnökkel nem az üres lózungoknak köszönhetik népszerűségüket – írja Krasztev. Valódi forradalmat vittek végbe számos olyan ügyben, amelyeket a mérsékelt pártok, köztük a liberálisok megváltoztathatatlannak hittek. Trump például visszaszorította az illegális migrációt és büntetővámokat vezetett be. És egyelőre az amerikai gazdaság nem dőlt össze, Trump népszerűsége pedig nem csökken. „Trump a 19. és a 20. századi forradalmárokhoz hasonlót hajtott végre: visszaállította a politika elsőbbségét. Bebizonyította, hogy ha a kormány igazán akar valamit, akkor meg is tudja valósítani. Sikerült meggyőznie a választókat arról, hogy a liberálisok által oly sokat magasztalt fékek és ellensúlyok, mint például a jegybank vagy a bíróságok függetlensége valójában csak azt a célt szolgálják, hogy az elit megakassza a többségi akarat érvényesítését.”
A liberálisok mozgástere beszűkült – véli Krasztev. Másokhoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy a liberálisoknak még csak megfelelő szótáruk sincs a választók bizalmának visszanyerésére. A régi hívószavak nem működnek: hiába hivatkoznak a demokrácia védelmére, hiszen a populista jobboldal is a demokráciát tűzte zászlójára, csak éppen nem a liberális változatát. Krasztev szerint a jogállamiság védelmére hivatkozó retorika szavatossága is lejárt. Már csak azért is, mert a jobboldali populisták már átalakították a jog- és intézményrendszert. Ezért ha a liberálisok hatalomra jutnak, akkor a jogrendszer éppenséggel akadálya lesz a kormányzásuknak. Vagyis ha kormányozni akarnak, akkor fel kell számolniuk a jogrendszert, ami viszont éppenséggel ellentétes a liberális normákkal. A helyzetüket súlyosbítja, hogy ma a jobboldal vette át számos hagyományosan liberális érték képviseletét, például a szólásszabadságét, illetve a szabadpiaci neoliberális logika egalitárius bírálatát. Hovatovább ott tartunk, hogy a liberálisok jobb híján a nacionalizmus felkarolásával próbálkoznak – ám Krasztev szerint mindhiába. Így aligha marad a számunkra más stratégia, mint a túlélésben való reménykedés.