„Meg kell szabadulunk az illúziótól, hogy a történelem előre halad. Tudomásul kell vennünk, hogy az ember természete nem lesz jobb” – írja William Galston közösségelvű liberális filozófus a Democracy Journalben.

A jobboldali populista nacionalista pártok előretörésére reflektálva sorra jelennek meg a liberalizmus hanyatlásának okait boncolgató filozófiai értekezések. A legtöbben gazdasági folyamatokban, a középosztály és a kétkezi dolgozók jólétének hanyatlásában keresik az okokat. Mások inkább az identitás és világnézet hiányával magyarázzák a liberális demokrácia népszerűségvesztését. Megint mások viszont éppen abban látják a liberális demokrácia visszaszorulásának okát, hogy a liberális baloldal kérlelhetetlenül erőlteti a maga progresszív értékekeit .

Galston viszont úgy látja, hogy az jelenség a liberális demokrácia természetéből fakad. A liberális berendezkedések a zsarnokságtól való félelemre épülnek: a fékek és ellensúlyok rendszere a központi hatalom túlzott megerősödését hivatott megakadályozni. Ez azonban elégedetlenséget kelt, mivel a többség fölösleges koloncnak tekinti a demokratikusan megválasztott hatalom korlátozását.

Ami talán ennél is fontosabb: a liberális demokrácia azt feltételezi, hogy az emberek hajlandók politikai közösségben élni olyan polgártársaikkal, akiknek életmódja és világnézete nagyban különbözik az övéktől. Ez bizonyos korlátok között működött is, ám a toleranciának vannak határai – véli Galston. A többség elutasítja a woke identitáspolitikát, különösen a hagyományos nemi szerepekkel kapcsolatos progresszív nézeteket.

Hasonló a helyzet a nemzeti lojalitással. A választók többsége fontosnak tartja a nemzeti szolidaritást, és nem tekinti magát világpolgárnak. Sőt, úgy látja, hogy a kozmopolita eszmék lerombolják a számára fontos közösségeket.

A liberálisok ráadásul naivak is, ez pedig a külső veszélyekkel szemben is kiszolgáltatottá teszi a liberális demokráciát – folytatja Galston. A liberális hajlamosak hinni benne, hogy az ember természete alapvetően jó, vagy legalábbis a történelem előrehaladtával jobbá válik. Galston szerint ez azonban illúzió. A gonosz halamok, az erőszak az emberi természet részei. Az erről megfeledkező liberális demokráciák védtelenné válnak a külső fenyegetésekkel szemben. Arról nem is szólva, hogy a liberális demokrácia önérdekkövető, kozmopolita polgárai aligha lesznek hajlandók életüket kockáztatni hazájuk védelmében.

Illúziókat kergetése helyett a liberálisoknak, vissza kellene térniük a klasszikus liberális eszmeiséghez – javasolja esszéje végén Galston. Az átlagember világnézetétől idegen, progresszív szellemű utópia kergetése helyett inkább olyan stabil intézményrendszer létrehozásán kellene fáradozniuk, amelyek segítenek a legfőbb rossz, a vérontás, az erőszak és az elnyomás megakadályozásában.